Dr. Csernus Imre: Egy életed van

Kiadás éve: 2019
Kiadó: Jaffa
Oldalszám: 270

Megvásárolható: jaffa.hu

Fülszöveg:

"Sok-e ​a 28 ezer, vagy kevés? – teszi fel a kérdést az előadásain dr. Csernus Imre. Nem forintban, hanem napban, mert átlagosan ez a 77 év az, amennyi jut nekünk ezen a földön. Éppen ezért, figyelmeztet a pszichiáter, mindannyiunk legdrágább kincse az idő, és úgy kell élnünk, tudatosan, őszintén és bátran, hogy ebből a 28 ezerből egyetlen napot se pazaroljunk el. Vajon tudatosan élünk, vagy csak sodródunk, és hagyjuk, hogy a dolgok megtörténjenek velünk? Megélünk minden egyes napot, vagy észre sem vesszük, milyen évszak van körülöttünk? Folyton a múlton rágódunk, vagy a jövő miatt aggódunk, és emiatt a jelen kicsúszik a kezünkből? Dr. Csernus Imrétől sok mindent tanulhatunk. Kinyitni a szemünket és felismerni, milyen az őszinte, kiteljesedett élet. Nem félni beszélni az érzéseinkről, bevallani, ha hibáztunk, és elfogadni, hogy nem lehetünk tökéletesek. Tanulni a hibáinkból és mindig a megoldást keresni. És főleg nem másokra mutogatni, hanem vállalni a felelősséget a saját életünkért. Valódi felnőttként élni. Mindenki a saját sorsának a kovácsa, vallja a neves pszichiáter, aki most szokatlan formában, az év tizenkét hónapja köré rendezett gondolatokban osztja meg velünk nézeteit az életről, az emberhez méltó létről és a boldogságról."

Egész könyvmoly pályafutásom alatt, mindig is szerettem volna Dr. Csernus Imrétől olvasni. Sűrűn szemeztem a könyveivel, rendkívül érdekelt, hogyan ír, milyen gondolatokat oszt meg az olvasóival, így, amint megláttam az új könyvét, felraktam a képzeletbeli listámra, hogy ezt most mindenképpen el kell majd olvasnom.

Már a borító is megragadta a tekintetem. Egyszerű, mégis figyelemfelkeltő, de a cím a legütősebb.

Úgy éreztem most jól fog jönni egy komolyabb hangvételű, pszichológiai mű, bár fogalmam sem volt mire számítsak vagy mit fogok találni a lapok között. Tehát teljesen ismeretlenül és vakon beleugrottam Dr. Csernus legújabb művébe, amely egyúttal az első volt számomra.

Meglepett a sztorizgatós, mesélős hangnem. Tényleg nem tudtam elképzelni a stílusát, így meglepődtem. Szinte úgy éreztem, hogy leültem vele szemben egy teával és hallgattam, amit mesél.  Gondolataival már sűrűn találkoztam idézetek formájában, így mindenre figyeltem, amit "mesélt", borzasztó kíváncsi voltam a gondolataira.

Érdekes volt a hónapokra bontott szerkezet, viszont úgy gondolom ennek a könyvnek kimondottan jól állt.

Minden hónaphoz más gondolat, szó társult, ami köré épült a fejezet. Így voltak számomra érdekesebb és kevésbé érdekes részek.
Váltakoztak a személyes élmények, a mások által elmesélt, hallott történetek illetve a szakmai, pszichológus szemlélet.

Érdekes volt, mennyire hangsúlyozza a vidéki élet varázsát, illetve a természet szépségeit. Való igaz, hogy ezekre a dolgokra csak nagyon kevesen figyelnek oda, illetve kevesen tudják értékelni, holott rengeteg pozitív energiát képes az ember életébe csempészni. Világéletemben vidéken éltem, jelenleg is ott élek, így teljesen azonosulni tudtam a leírtakkal. Érdekes, de én sosem vágytam nagyvárosba és most is ugyanígy érzek. Szeretem a nyugalmat és a természet közelségét. Számomra ezek nagyon fontos dolgok, így örültem, hogy a könyvben is rátaláltam erre a szemléletre.

Összességében viszont csalódtam. Jellemzően egyetértettem a mondanivalóval, viszont valahogy számomra mégsem jött át. Ahogy meneteltem előre a hónapokban, úgy éreztem, hogy június-július után, mintha elfogyott volna a lendület és sűrűn találkoztam megismételt gondolatokkal. Értem, hogy a fontosabb meglátásokat hangoztatni kell, de ezt ettől még ismétlésnek vettem.

Illetve a boldogság, a nyugalom, "légy önmagad" a fő üzenet, azonban a boldogsággal összefüggésben én egyfajta fásultságot és nyomott hangulatot éreztem.
A vidéki életformával kapcsolatban a nyugalom megjelent, pozitív volt, ahogy a betegségéhez hozzáállt, de a könyv hangulatával valami mégsem stimmelt.

Ezt a kettősséget nem tudom hova tenni. Sűrűn megjelent a halál a sorok között, ami igaz, az élet velejárója, de nem éreztem jobban magam tőle.

Több gondolatot is kijegyzeteltem és vannak olyanok, amelyek biztos többször is eszembe fognak jutni, magammal viszem őket egyfajta útravalóként, azonban azt reméltem, hogy ennél többet fogok találni.

Tulajdonképpen érdekes volt az író gondolatairól olvasni, de sok új dologgal nem találkoztam és kicsit rosszul esett ez a beletörődés.
A kijegyzett gondolatoknak örülök, a fontos mondanivalónál megcsillanni láttam a doktor úr híres stílusát, ami üdítő volt.
A végső mondatot szeretném zárásként idézni:

Van olyan élet, amely teli van tűzzel és van olyan élet amelyben sok a hamu. Te melyiket éled?

A recenziós példányt köszönöm a Jaffa Kiadónak!

Értékelésem: 3,5 / 5

Kedvenc idézetek:

A modern kor emberének viszont nemcsak a saját élete végességének elfogadásával van gondja, hanem magával az elfogadással általában. Azzal, hogy nem az történik, amit ő akar.

(…) a tradicionális nagycsalád azzal az óriási előnnyel járt, hogy ott egy családon belül történt minden, ott a gyerek látta a férfi fájdalmát, látta a nő fájdalmát. Úgy érzem az a világ sokkal jobban felkészítette az embereket az életre. Persze, ott is sok mindent elhallgattak, mégis több valós inger érte a felnövekvő gyerekeket,mint ma, amikor ül egyedül a szobájában, nézi a tévét, és még az ajtót is becsukja, nehogy belássanak, mert az az ő területe. Oké, ott a biztonság, a melegség, a wifi, minden megvan, csak élet nincs (…)

Az élet egy hatalmas tapasztalatszerzés, csak kérdés, észrevesszük-e valójában az intő jeleket, észrevesszük-e, ha valami nem jól működik.

Szerintem az öncélú közösségimédia-használat pusztán önmagunk egójának a nyalogatása.

Azok, akik felületesen élnek, úgy is kérdeznek.

… az emberek többsége nem szereti, hogy ha nála van a felelősség, hanem szeret másokra mutogatni, szeret másokat hibáztatni, mert az a kényelmesebb.

A lelki egészség az, ha elfogadom, hogy igen, lehetséges, hogy elrontom, de akkor sincsen semmi baj. Megyünk tovább. Nincs baj, csak élet van.

A képek és pontos forrásuk elérhető a Pinterest táblámon.