Eredeti cím: The Butterfly GardenEredeti megjelenés éve: 2016
Megjelenés: 2017; 2019
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordította: Komáromy Zsófia
Oldalszám: 336 oldal
Megvásárolható: konyvmolykepzo.hu
Fülszöveg:
"A szépség még soha nem volt ilyen rettentő.
Egy elszigetelten álló, hatalmas ház mellett gyönyörű kert terül el.
A kert nemcsak buja virágokat és árnyas fákat rejt… A „Pillangók” becses gyűjteményét is: elrabolt fiatal nőket, akiket fogvatartójuk pillangószárnyas tetoválással bélyegez meg. A gyűjtemény ura a brutális, őrült Kertész, akinek mániája, hogy elkapja és megőrizze magának a szépséges pillangólányokat.
Miután a kertet végül fölfedezik, az FBI ki akarja kérdezni az egyik túlélőt. Victor Hanoverian és Brandon Eddison ügynökök kapják a feladatot, hogy göngyölítsék fel karrierjük egyik leggyomorforgatóbb ügyét. Ám a kihallgatott lány, akit csak a Maya néven ismernek meg, önmagában is kész rejtélynek bizonyul.
Ahogy kibontakozik a lány fordulatos és csavaros története, lassan fény derül a Pillangók kertjére is, Maya pedig mesél régi sérelmekről, új megmentőkről, valamint egy szörnyűséges férfiról, aki semmitől sem riadt vissza, hogy rabságban tarthassa a szépséget. De minél többet árul el a lány, az ügynökök annál inkább gyanakodnak, hogy vajon mit titkol még…
Azonnali sikert aratott thriller, mely a Goodreads Choice Awards 2016 szavazáson a 2. helyet érte el, a megfilmesítési jogokat pedig A visszatérő Oscar-díjas producerei vették meg. Ismerd meg a pillangólányok múltba nyúló titkait!"
Nagy kedvencem a pszicho-thriller kategória, így örülök a Könyvmolyképző viszonylag újabb Kristály pöttyös kategóriájának. Ebben válogatott női pszicho-thrillerek kapnak majd helyet és így túl az első könyvön nyugodtan állítom, hogy izgalmas kis pötty.
A könyv először molyon tűnt fel, illetve, hogy a %-os értékelése stabilan tartja magát 90% felett, ami mindig felkelti a kíváncsiságom.
A fülszöveg elolvasása után pedig biztos voltam benne, hogy nekem ezt olvasni kell.
A fülszöveg elolvasása után pedig biztos voltam benne, hogy nekem ezt olvasni kell.
Az egész történet és Maya élete a kihallgatószoba falai között elevenedik meg. Az egész könyv itt kezdődik két ügynökkel valamint egy kiismerhetetlen, furcsa lánnyal, akinek eléggé felvágták a nyelvét és nem szívesen oszt meg információkat, vagy ha mégis, azt szereti a saját nyakatekert módján megtenni.
Ettől a nyomozós felütéstől egészen megrettentem, mivel nem szeretem a krimiket. Mindig eluntat, ha nyomozunk a gyilkos után és elkezdtem félni, hogy most mellé nyúltam. Viszont egyből felkeltette az érdeklődésem Victor Hanoverian nyomozásvezető különleges ügynök. Már az első oldalakból is rájöttem, mennyire érti a dolgát és a kezdeti sokk után elkezdett érdekelni, hogy fog boldogulni a lánnyal. Ekkor pedig elkezdődött az utazásom ebbe a gyönyörű, de vérfagyasztó kertbe.
Több fontos témát érint a történet. Legelőször Maya múltja kerül terítékre, amely bemutatja, hogy mennyi mindent felfognak a gyerekek (amelyre akár a felnőttek nem is gondolnának, mondván "csak" gyerekek) és milyen visszavonhatatlan változásokat okoz a gondolkodásukban, lelkivilágukban.
Maya múltja volt a felvezetés, amíg elérkezünk konkrétan a Kerthez és az ott történtekhez. Zseniális, hogy így lett megoldva, hiszen én is nyomozónak éreztem magam, aki szépen először ismerős dolgokról beszélteti a kihallgatottat mielőtt kényesebb területre érkeznének.
Hanoverian nyomozótól egyébként több trükköt is ellestem, mindig kíváncsian vártam, hogy oldja meg a helyzeteket, ha Maya csak mellébeszélt.
Ha már Mayáról is szó esett, ő volt az eddigi legszimpatikusabb női főszereplőm. Nagyon bírtam a csajt, a dumáját, a gondolkodásmódját pedig még inkább.
Jó, nem kerülgetem tovább,jöjjön a Kert. Eszem sincs, hogy tud valaki ilyen sztorit kitalálni. A legrosszabb pedig, hogy nem kételkedem benne, hogy vannak ilyenek, sőt lehet rosszabbak is a való világban.
Nem volt annyira hátborzongató, mint számítottam rá, megbotránkoztató annál inkább. Eszméletlen mik folyhatnak ilyen eldugott helyeken egyetlen beteges elképzelés miatt.
A könyv felépítése fantasztikusan kitalált és okos húzás, nálam nagyon betalált. Mindig történt valami, több szál is belekeveredett a mesélésbe, emellett megjelentek a lányokkal történtek, az ő életük, személyiségük.
Furcsa, de pont a Kertben, a lányok csoportjában az összetartást és a ragaszkodást csodáltam a legjobban. Lényegtelen hogy a Kertész és a fiai is férfiak voltak, ezek a nők/lányok sokkal erősebbek voltak náluk, annyi szenvedés, kín és rettegés után is csak kevesen törtek meg. Ez pedig a köztük lévő támogatásnak, szeretetnek volt köszönhető.
A másik érdekessége a történetnek számomra a kétféle (3?) bűnelkövető/gonosztevő? Nem is tudom, hogy lehetne őket nevezni. Szóval Avery és az apja. Avery a tipikus sorozatgyilkos, aki élvezi addig kínozni a másikat, ameddig csak tudja és a félelméből, kínjaiból táplálkozik. Mellette a Kertész még hátborzongatóbb. A kedves, visszafogott módján nem csodálom, hogy ilyen sokáig nem derült rá fény. A legmegdöbbentőbb részek azok voltak, amikor valóban meg volt győződve, hogy ő jót tesz a lányokkal. Ennyire elfordította a valóságtól a saját beteges világa. Agyrém.
Tele van morális kérdésekkel a mű, de talán Desmondnak jutott a legnagyobb. Vajon mit tesz a legkisebb fiú, amikor tudomására jut minden? Azonban a legnagyobb kérdés, amiben biztos vagyok, hogy minden egyes olvasó elgondolkozott, hogy mit tenne ő maga Desmond helyében?
Összességében zseniális mű. A folyamatos utalásokkal, párhuzamosan futó szálakkal, morális kérdésekkel és a valójában szürreálisnak tűnő emberi természettel, ami sajnos könnyen elhihető, hogy létezhet a valóságban is, minden egyes elemmel újabbnál újabb gondolatokat indított el bennem, amin sokáig gondolkoztam. Hiába értem a végére, hiába csücsül már a polcomon még mindig ezen gondolkozok.Gondolatébresztő és elborzasztó a maga sajátos, beteg módján, de kétség kívül zseniális.
Egy kicsit hiányoltam a végéről a lányok utóéletét, hogy mi lett a Kertésszel, valamilyen lezárást, kicsit lezáratlannak éreztem, de amint utánanéztem rájöttem, hogy a folytatásban várhatóan lesz még szó ezekről, így a maximális csillagszámot tartogatom a következő résznek, amit már alig várok. Ettől függetlenül azonban a Pillangók kertje is bevonult a kedvenceim közé.
Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!
Maya múltja volt a felvezetés, amíg elérkezünk konkrétan a Kerthez és az ott történtekhez. Zseniális, hogy így lett megoldva, hiszen én is nyomozónak éreztem magam, aki szépen először ismerős dolgokról beszélteti a kihallgatottat mielőtt kényesebb területre érkeznének.
Hanoverian nyomozótól egyébként több trükköt is ellestem, mindig kíváncsian vártam, hogy oldja meg a helyzeteket, ha Maya csak mellébeszélt.
Ha már Mayáról is szó esett, ő volt az eddigi legszimpatikusabb női főszereplőm. Nagyon bírtam a csajt, a dumáját, a gondolkodásmódját pedig még inkább.
Jó, nem kerülgetem tovább,jöjjön a Kert. Eszem sincs, hogy tud valaki ilyen sztorit kitalálni. A legrosszabb pedig, hogy nem kételkedem benne, hogy vannak ilyenek, sőt lehet rosszabbak is a való világban.
Nem volt annyira hátborzongató, mint számítottam rá, megbotránkoztató annál inkább. Eszméletlen mik folyhatnak ilyen eldugott helyeken egyetlen beteges elképzelés miatt.
Furcsa, de pont a Kertben, a lányok csoportjában az összetartást és a ragaszkodást csodáltam a legjobban. Lényegtelen hogy a Kertész és a fiai is férfiak voltak, ezek a nők/lányok sokkal erősebbek voltak náluk, annyi szenvedés, kín és rettegés után is csak kevesen törtek meg. Ez pedig a köztük lévő támogatásnak, szeretetnek volt köszönhető.
Tele van morális kérdésekkel a mű, de talán Desmondnak jutott a legnagyobb. Vajon mit tesz a legkisebb fiú, amikor tudomására jut minden? Azonban a legnagyobb kérdés, amiben biztos vagyok, hogy minden egyes olvasó elgondolkozott, hogy mit tenne ő maga Desmond helyében?
Összességében zseniális mű. A folyamatos utalásokkal, párhuzamosan futó szálakkal, morális kérdésekkel és a valójában szürreálisnak tűnő emberi természettel, ami sajnos könnyen elhihető, hogy létezhet a valóságban is, minden egyes elemmel újabbnál újabb gondolatokat indított el bennem, amin sokáig gondolkoztam. Hiába értem a végére, hiába csücsül már a polcomon még mindig ezen gondolkozok.Gondolatébresztő és elborzasztó a maga sajátos, beteg módján, de kétség kívül zseniális.
Egy kicsit hiányoltam a végéről a lányok utóéletét, hogy mi lett a Kertésszel, valamilyen lezárást, kicsit lezáratlannak éreztem, de amint utánanéztem rájöttem, hogy a folytatásban várhatóan lesz még szó ezekről, így a maximális csillagszámot tartogatom a következő résznek, amit már alig várok. Ettől függetlenül azonban a Pillangók kertje is bevonult a kedvenceim közé.
Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!
Értékelésem: 4,5/ 5 Kedvenc!
Kedvenc idézetek:
Szinte soha nem tettem ígéreteket, egyszerűen azért, mert mindig is úgy éreztem, hogy ha egyszer a szavamat adom, akkor muszáj betartanom.
Az is döntés, ha nem döntesz. A semlegesség csupán egy elmélet, nem tény. Senki sem élheti az életét igazán semlegesen.
A titkaim olyanok, mintha régi barátaim volnának. Rossz barátnak érezném magam, ha most elárulnám őket.
Az ajándékok, amiket másoknak adunk, ugyanannyit elárulnak rólunk, mint azok az ajándékok, amiket másoktól kapunk és megtartunk
Vannak megtört emberek, akik megtörtek is maradnak. Mások összeszedegetik a szilánkokat, de hiába igyekeznek helyrerakni őket, kilátszanak az éles szélek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése