Eredeti cím: The Tattooist of Auschwitz
Megjelenés: 2018
Kiadó: Animus
Fordította: Moldova Júlia
Fülszöveg:
"A holokausztról számos könyv született, ám ez a történet minden szempontból különleges. Senki sem számított rá, hogy az „auschwitzi tetováló”, aki annyi évtizeden át hallgatott, egyszer csak előáll vele.
Lale Sokolov volt az a fogoly, aki a lágerbe érkezőket megjelölte az alkarjukon egy számsorral. Rab volt, akár a többiek, de munkája felruházta bizonyos kiváltságokkal, amelyeket a saját és mások túlélése érdekében használt fel. Szinte mindenütt járt a táborban, saját szemével látta a rablás és megsemmisítés teljes futószalagját.
De a története mégsem a borzalmak leltárja. Itt, ebben a földi pokolban lett szerelmes, itt talált rá arra a nőre, akit mindig keresett: Gitára. Lale megfogadta, hogy túl fogja élni, akármi vár is rá, és mindent megtesz azért, hogy Gita is túlélje."
Az emberi történelem legsötétebb időszaka valamiért nagyon érdekel. Talán próbálok rájönni, hogyan történhetett meg mindez a borzalom. Nem fogok. Mégis elképeszt. Minden egyes holokausztról szóló könyvben új részletekre derül fény, új borzalmat ismerek meg. Mégis rendkívül érdekel mik munkáltak azokban az emberekben, akik túlélték. Mire gondoltak, milyen gondolatokkal vértezték fel magukat, hogy megmaradjanak embernek az embertelenségben.
Lale, a tetováló érdekes karakter. Okos, művelt és talpraesettnek hívták bár nekem sokszor túlzásba esett és hülyeségeket csinált. Állandóan kísértette a szerencséjét, sokszor számomra, úgy tűnt, hogy azért is. Nyilván, nem tudom mi kellett ahhoz, hogy túléljen, hogy ezeket is sikerült megúsznia nyilván a saját érdeme, mégis, nekem furcsán vette ki magát az elmesélt borzalmak mellett.
Gitával a kapcsolata ígéretesen indult, mégis valahol út közben számomra az is elvesztette az értékét. Még mindig nem tudom eldönteni, hogy vajon az írásmód miatt éreztem-e ezt állandóan, de valahol mindig zsákutcába rohantam. Viszont a felelőtlenség (ahogy Gitát is veszélybe sodorja), illetve, ahogy saját halandóságával sincs tisztában eléggé felbosszantott. Nem tudtam abban a környzeteben az ilyen mértékű önfejűséget hova tenni, hiszen jóval kevesebbért naponta öltek meg embereket.
Ahogy említettem, az írásmód sem ragadott magával, sokáig forgatókönyvként létezett, talán ezt érezhettem benne. Valamit állandóan hiányoltam, a nehéz téma ellenére nem éreztem, hogy lennének mélységei a könyvnek. Kicsit felületesnek éreztem, azonban maga a történet, a tetováló szemszöge nagyon érdekes rálátást biztosított az eseményekre. Ráadásul olyan részletek is kiderültek, amelyekről még nem olvastam, Ilyen volt például a kínzó rab, aki úgy élte túl a napokat, hogy naponta vert halálra embereket. Ez a mondat különben többször megjelenik a könyvben "Tettem, amit tennem kellett, hogy túléljek". Sokat lehetne gondolkodni rajta, hogy akár a kínzó is milyen lelki állapottal került ki a táborból, de valóban nem volt más választásuk, ha már bekerültek ebbe a földi pokolba.
Összességében azonban ismét érdekes volt egy új szemszögből meghallgatni a múltat. Minden nézőpont egy-egy új történet, és elképesztő ha a túlélők közül valaki hajlandó a saját történetét megosztani a nagy világgal. Hiszem, hogy ezek a könyvek hordozzák a legnagyobb tanulságokat. Az életigenlésük és a hozzáállásuk még ennyi borzalom után is becsülendő. Az auschwitzi tetováló nem a legerősebb mű, amit eddig a témában olvastam, de határozottan érdemes elolvasni, akit érdekel a téma.
Értékelésem: 3,5 / 5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése