Kiadó: XXI. Század
Megvásárolható: 21.Század Kiadó
Oldalszám: 280
Fülszöveg:
"Mann-Schőner Gizella, azaz Gitta a keleti határszélen született, nem sokkal múlt tizennégy éves, amikor Auschwitzba került.
Sok beszámolót olvashattunk már külföldi túlélőktől, de Gitta Csengerből származik, és egyedülálló éleslátással írja le a határvidék közegét, akkori viszonyait.
Ortodox családban nevelkedett, édesanyja, édesapja, két kisöccse odaveszett a haláltáborban.
Gitta beszámol a táborban töltött mindennapjairól, és arról, hogyan lehetett túlélni a lágert.
A háború után is visszatért Magyarországra. Aztán megházasodott, gyerekei születtek, az 1960-as évektől az USA-ban élt. Fordulatos életútja jóformán az egész huszadik század kistükre. Benne van a kelet-magyarországi vidék szegénysége, a világháború hányattatásai és szörnyűsége, majd a békeidők gyarapodása – az emberi élet előre nem látható, nagy változásai.
Shiri Zsuzsa az ELTE történelem-szociológia szakán, majd a Tel-Avivi Egyetem film és televíziós tanszékének rendező-producer szakán végzett. 1992 óta él Izraelben, ahonnan 2003 óta tudósítja a magyarországi médiát."
Gitta könyve egyből lenyűgözött a borítójával, majd csak ezután tudtam meg, hogy témáját tekintve a holokausztról szól. Ez a két tény már elég volt, hogy felkerüljön a kívánságlistámra.
Gitta Csengerben született, így a könyv elején megismerkedünk a vidéki élettel, valamint annak jó - és árnyoldalával, úgy, ahogy egy kislány látta. Érdemes ezt a részt is nagy figyelemmel olvasni, mivel nagyon érdekes lesz látni, hogy a gyerekkorban ért történések, hogyan képesek egész életünkben végigkísérni minket. Egyébként mindig szívesen olvasok a régi, vidéki életről, valahogy bennem
kellemes nosztalgiát kelt, mindig eszembe juttatja nagymamámat, aki sokat mesélt.
A könyv további részeiben megjelenik Auschwitz, majd a lágerek utáni életét is végigkövethetjük Gittának.
A könyv azon részei, amelyek nem a lágerekről és a népirtásról szólnak, jól átadták az adott kor fő problémáit, társadalmi kérdéseit és úgy egyébként jól bemutatták milyen lehetett az élet akkoriban, így érdekes korrajzokat kaptam, sőt sokkal jobban megragadtak, mint anno történelem órákon.
Eddig akárhány holokausztról szóló könyvhöz nyúltam mind teljes mértékben más, teljesen más oldalról fogja meg a mesélést. Elég sokat olvastam már a témában, de mindig vannak számomra eddig ismeretlen információk. Gitta könyve esetében is egy visszaemlékezés nagyon megrázott. Spoiler mentesen elmesélem. Amikor már Gittáék odaértek és leszálltak a vonatról, a krematóriumok már nem tudtak több embert befogadni, így messzebb a tábortól ástak egy árkot, ahol máglyát raktak, sorba állították az embereket és egyenként belelőtték őket. Még mindig nem találok szavakat ezekre a történésekre. Talán ezért is olvasok róla ennyit.
A könyv felépítését tekintve számomra úgy tűnt, hogy a tábort megelőző évek, illetve, az az utáni történésekre került a hangsúly. Az írásmód számomra néhol csapongó volt, volt, hogy el is vesztettem a fonalat, de a végére belerázódtam.
Abból kifolyólag mivel Gitta roppant fiatalon került a táborba, az egész élet még előtte állt, így a továbbiakban ezt követhettük végig. Szeretek ilyeneken elmélkedni, így itt is eszembe jutott mennyire érdekes valaki életét, történésekre bontva, egyben látni, hát még milyen furcsa lehet a saját életünket összefoglalni. Megjárjuk Izraelt, majd Amerikát is, de még számos más országba is bepillantást nyerünk, ahogy haladunk előre az önéletrajzban. Érdekes volt, hogy bizonyos országok milyen beidegződéseket voltak képesek feloldani Gittában.
Összességében vegyes érzelmeim vannak a könyvvel kapcsolatban. Dacára mindannak a borzalomnak, amelyet Gitta is átélt, fantasztikus, hogy képes volt a nulláról, újra felépítenie az életét. Ez is csak azt erősíti meg, hogy sosem szabad feladni és mindig harcolni kell, azért, amit szeretnénk, Azonban engem lelkileg a megszokottnál jobban megviselt Gitta könyve. Végig éreztem a mély, elnyomott traumát, ami maximálisan megérthető, viszont talán ennél a könyvnél éreztem a legerősebben hatni rám és ez megviselt.
Köszönöm a XXI. Század Kiadónak a lehetőséget!
Értékelésem: 3,5 / 5
Kedvenc idézet:
"Ha arra gondolnék, hogy meglophatnak, akkor mindig félnem kellene."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése