Megjelenés: 2022
Kiadó: Álomgyár
Fordította: Bozai Ágota
Oldalszám: 432
Fülszöveg:
"Itt az ideje, hogy Ithaka asszonyai elmeséljék történetüket…
Odüsszeusz király tizenhét éve ment háborúba Trója ellen, és magával vitte Ithaka szigetének minden harcolni képes férfiját. Egyikük sem tért még vissza. Távollétükben az ithakai asszonyokra maradt a királyság vezetése.
Pénelopé még alig vált nővé, amikor hozzáment Odüsszeuszhoz. Amíg együtt éltek Ithaka szigetén, helyzete biztos volt. Most azonban, hogy közel két évtized telt el férje távozása óta, egyre több a találgatás, hogy Odüsszeusz meghalt. Kérők kezdenek kopogtatni a királyné ajtaján.
Egyetlen férfi sem elég erős azonban ahhoz, hogy igényt tarthasson a király megüresedett trónjára. Még nem. Mindenki arra vár, hogy az erőviszonyok megbillenjenek. Pénelopé tudja, bármilyen döntést hoz, az véres polgárháborúba sodorhatja Ithakát. Itt mindenki figyel, még az istenek is, és nincs a szigetnek olyan szeglete, ahol ne uralkodna cselszövés. A királyné csak ravaszsággal, éleslátással és megbízható szolgálói segítségével tudja fenntartani a törékeny békét, amely a királyság túlélésének feltétele."
Rendkívül szeretem az erős női karakterekkel megfűszerezett könyveket, így a fülszövegből rögtön kíváncsi lettem, hogy mit lehet tanulni ezektől az asszonyoktól.
A trójai háborúban a férfiak java része odaveszett Ithaka szigetéről, köztük az uralkodó sem tért haza már rendkívül hosszú idő óta, így elindult a pletyka miszerint biztosan meghalt. Ezen felbuzdulva, a majdnem 2 évtized alatt, kérők sokasága lepi el a szigetet, hogy meghódítsa az egyedül maradt királynőt és magához ragadja a hatalmat.
Ráadásul nem csak a kérők akarják kihasználni Pénelopé bizonytalan helyzetét, hanem haramiák is elkezdték rettegésben tartani a szigetet és lakóit a lerohanásaikkal.
Az iskolában mindig is érdekelt a góróg mondavilág, azonban gyakran kaptam magam azon, hogy elkalandozik a figyelmem a nevek kuszasága miatt. Be kell vallanom, hogy ennél a könyvnél is így jártam, hiába érdekelt a történet és az erős asszonyok szervezkedései, időről-időre azon kaptam magam, hogy elkalandozik a figyelmem és nem nagyon tudom magam az események láncolatába helyezni.
Maga a történet és az elképzelés, hogy a mondavilág azon oldalát mutassa be, amelyről oly keveset hallunk, nagyon megfogott, azonban a kivitelezés számomra túl lassú folyásúra sikerült. Nem csak a nevekben vesztem el, de a folyamatos lakomák és részletek leírása volt, hogy nme kötötte le a figyelmem, így gyakran előfordult, hogy akár fontosabb mozzanatokról is lemaradtam.
Ősszességében tehát, nem mondanám, hogy az én könyvem volt, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem is igazán merültem el eddig az ókori görög történelem mélységeiben, amely hiányosságom most erőteljesen éreztem, így nem is feltétlenül merném ajánlani hasonló cipőben járó molytársaimnak.
Azonban, aki biztosan képben van a történelem ezen időszakában, és nincsenek ellenére a lassabb folyású, elmélkedésre sarkalló könyvek, akkor az Ithakában megtalálta, amit keres.
Köszönöm a lehetőséget az Álomgyár Kiadónak!
Értékelésem: 3 / 5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése