Kiadó: Jaffa
Sorozat: Találkozások II.
Fülszöveg:
"Születés és halál. A kezdet és a vég. Valóban e két pont között élünk? Vagy éppen ezt írja át egy különös találkozás?
Élet. Két állomás – a születés, amikor a világ készen áll a változásra, amit létezésünkkel magunkkal hozunk, és a halál utolsó sóhaja – közötti pillanatok sora.
Az átutazó mesélője, aki az emlékei között bolyong, válaszokat akar. Miért? Miért akkor, miért úgy, miért őt? Választ akar a kérdésekre, noha tudja, hogy az egyetlen, aki meg tudná felelni őket, már nem teheti, hiszen halott. Így a maga mögött hagyott életben keresi a válaszokat.
Új és új kérdések között őrlődik, amelyeket a távolodó idő diktál. Meg akarja változtatni a megváltoztathatatlant. Le akarja győzni, el akarja üldözni, meg akarja ölni… a halált. Az átutazót. Aki jön, megkeseríti a mindennapokat, majd távozik, elragadva, ami kell neki, és onnantól az élet része lesz. Ott van minden fotón, ünnepnapon, régi bútorok között, az utcán, a temetőben, egykori facsemetékben, kopott emlékekben, lezárt és nyitva maradt történetekben, hangokban, ízekben… a zsigerekben. Éjszaka. És nappal. Két mosoly között. Elsírt és elfojtott könnyek között. De sosem fedi fel magát igazán.
Mígnem eljön egy váratlan pillanat. Egy különös beszélgetés kezdete."
Bauer Barbara könyveit sorban olvasom, egyből kíváncsi vagyok, hogy milyen történetben merítkezhetek meg a lapok által.
A Találkozások kisregénysorozat nagyon különleges és elképzelhető, hogy megosztó is lehet. Úgy gondolom, hogy ezek a történetek, és rátérve a konkrét értékelésre, leginkább az Átutazóban éreztem, hogy azokat fogják a leginkább magukkal ragadni, akik átélték a leírtakat, feltették maguknak ezeket a kérdéseket és ismerik a lélek legsötétjét.
Ha a szívünkhöz legközelebb állókból megy el valaki, felfoghatatlan. Csorogtak a könnyeim, ahogy olvastam, szinte újra átéltem és gondolatban én is fogtam az apukám kezét. Olyan, mintha ez a történet kellett volna a lelkemnek. Szembesültem vele, hogy nem csak én kergetem ezeket a kérdéseket és nem csak én jutok ezekre a válaszokra. Valahogy, mintha földi életünk kegyetlen leckéjére láttam volna rá.
Köszönöm, hogy megszületett ez a könyvecske, egyszer egy álmom, hogy a saját érzéseimet és az én apukám történetét papírra tudjam majd vetni, eddig nem tudtam elképzelni, hogyan, most már azonban tudom, hogy lehetséges. 🖤
Köszönöm a lehetőséget a Jaffa Kiadónak!
Értékelésem: 5 / 5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése