Megjelenés: 2021
Kiadó: Agave Könyvek
Megvásárolható: Agave Könyvek
Fordította: Ballai Mária
Oldalszám: 608
Fülszöveg:
"Egy élet, amire senki nem fog emlékezni. Egy történet, amit soha nem felejtünk el. Franciaország, 1714: egy fiatal nő végső elkeseredettségben fausti alkut köt az ördöggel, hogy örökké éljen, ám ezért cserébe súlyos árat fizet. Az ördög megfosztja a világban elfoglalt helyétől, és arra kárhoztatja, hogy mindenki elfelejtse, akivel találkozik. Így kezdődik Addie LaRue évszázadokat és kontinenseket átívelő, felejthetetlen története. Művészek múzsájaként vonul végig a történelmen, melynek során egyetlen társa az ördög, aki minden évben felkeresi az egyezségük évfordulóján. Aztán egy napon, egy manhattani antikváriumban Addie belebotlik valakibe, aki emlékszik rá. És ekkor rájön, hogy nem menekülhet örökké a végzete elől."
Addie LaRue megjelenése óta eszméletlen nagy népszerűségnek örvend. Az Agave Könyvek idén újranyomta ezt a csodát, ami már meg is vásárolható, így végre én is elolvashattam.
Bevallom a nagyon felkapottá váló könyveket mindig egy kis tartózkodással olvasom. Mindazonáltal rendkívül kíváncsi is voltam, hogy mitől szerették meg ennyien.
Adeline, az 1700-as években nem akarja betölteni a lányokra kimért sorsot, azaz, hogy férjhez menjen a neki kijelölt személyhez. Ő ennél sokkal több mindenről álmodozik, így kétségbeesésében olyan hibát vét, amely egész életében kísérti majd.
Valami van a könyv írásmódjában, ami egyből beszippant. Régen éreztem már könyvnél, hogy nem akarom letenni.
A történet ugrál a múlt és a jelen között, viszont zseniálisan érződik a két kor, a lány két személyisége közötti különbség. Végigkövethetjük, ahogy a naiv lányból, dörzsölt felnőtt nő lesz, akit megedzett az élet.
Érdekes volt Addie és Luc kapcsolata. Egészen a végéig nem tudtam eldönteni, mennyi valóság és mennyi játszma belőle. Viszont még ennél is érdekesebbek voltak a kérdések, amelyekkel a lány szembesült.
Képzeljünk el egy életet, ahol nem öregszünk, nem vagyunk betegek, nem rombol minket semmi, viszont senki nem emlékszik ránk, nem birtokolhatunk semmit és tulajdonképpen nincs semmink és senkink.
Vajon melyik a fontosabb, hogy megtehessünk bármit, mivel úgyis mindenki elfelejti, vagy hogy kötődjünk valamihez/valakihez és legyenek gyökereink?
Nem csak Addie, hanem Henry szála is roppant érdekes volt. Vajon tudja-e értékelni az ember, ha mindenki azt látja benne, amit szeretne és így mindenkit lenyűgözne? Mennyire valós ez? Számít-e?
Elképesztően mély regény, amely sorba veszi azokat a kérdéseket, amelyek az embert a legjobban foglalkoztatják. Többre vagyok-e hivatott, mint amilyen életet élek? Nem csak elszalad mellettem az élet? Lehet-e magányosan boldognak lenni? Szükségesek-e a gyökereink?
Összességében egyáltalán nem csalódtam, fantasztikus történet. Bevallom, eléggé tartottam tőle, hogy kegyetlenebb végkifejletet kapunk, de ez szerencsére nem igazolódott be, azonban így is majdnem megríkatott.
Úgy gondolom ezt a könyvet mindenkinek ajánlott lenne elolvasni, hogy jobban tudjuk értékelni azt, amink van. Könnyű a biztonságból és nyugalomból az izgalmas élet fantomját kergetni, azonban, azt mindig elfelejtjük mekkora kincsekkel rendelkezünk épp ebben a pillanatban.
Köszönöm a lehetőséget az Agave Könyveknek!
Értékelésem: 5/5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése