8/13/2024

Jeneva Rose: Hiba volt idejönnöd

Megjelenés: 2024

Kiadó: Magnólia

Oldalszám: 368

Fordította: Vraukó Tamás

Fülszöveg:

Grace ​Evans kibérel egy farmházat Wyoming közepén, hogy kiszakadjon túlhajszolt New York-i életéből. A kiruccanása ráadásul nem is kezdődhetne jobban, mivel az idilli ház tulajdonosa egy rendkívül jóképű férfi Calvin Wells személyében. Eleinte ugyan nehezen találják meg a közös hangot, mert két nagyban eltérő világból származnak, de a vidéki lét mindennapjai és szállásadója kedvessége elbűvöli Grace-t. Ám idővel észrevesz pár baljós jelet. Például, hogy nincs kiépítve a mobilhálózat. Nemrég eltűnt egy nő a környéken. És mintha a farm körül is lennének furcsaságok.

A nyugtalanító körülményeket eleinte áthidalja a kettejük közötti vonzalom és egymáshoz való lassú, de biztos közeledésük, ám ahogy érkezik a nő távozásának ideje, a dolgok súlyosan elromlanak. A könnyed flörtölésekből hamarosan hazugságok sűrű hálója szövődik: Calvin rajongása aggasztó megszállottságba csap át, ugyanakkor gyanítani kezdi, hogy Grace nem őszinte vele, kezdve azzal, hogy miért bérelte ki a házát. Eddig is tudtuk, hogy a futó kalandokban könnyen sérülhet valamelyik fél, de Grace-re és Calvinre valami sokkal szörnyűbb vár ebben a nyugtalanító, feszültséggel teli thrillerben.

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, bevallom, fogalmam sem volt, hogy mire számítsak.

A történet remekül illeszkedik a nyári hőséghez, hiszen a cselekmény is egy nyári kiruccanás köré épül. Főszereplőnk, Grace, aki a modern, városi élet stresszétől megfáradtan úgy dönt, hogy hátrahagyja a zajos New Yorkot, és egy csendes, kisvárosi Airbnb-ben keres menedéket. Azonban nem egy átlagos Airbnb foglalásról van szó: Grace szállásadója egy kedves és vonzó fiatalember, Calvin, akivel azonnal kialakul valamiféle kémia. A kisváros idillje és a természet közelsége tökéletesen passzol a nyárhoz, ám mindeközben a mélyben valami sötétebb, baljóslatú lappang, amit az első oldalaktól kezdve érezni lehet.

Ahogy haladunk előre a történetben, egyre inkább érezhetővé válik a feszültség. Az író mesterien adagolja a nyugtalanító jeleket, amelyek lassan, de biztosan felépítik a cselekmény ívét. Bár eleinte úgy tűnik, hogy Grace megtalálta a tökéletes helyet a pihenésre, a könyv atmoszférája hamar átalakul. A kisvárosi környezet, ami kezdetben biztonságot és menedéket nyújtott, fokozatosan rémálomszerűvé válik, ahogy a különféle baljós események sorra követik egymást.

Az elbeszélés lassabb tempójú részei lehetőséget adnak az olvasónak, hogy elmélyüljön a karakterek világában, és bár helyenként kissé lagymatag lehet a cselekmény, ez egyfajta fals biztonságérzetet teremt, amelyet a végső fordulatok brutálisan szétzúznak. Az író ügyesen játszik a tempóval: a csendesebb részek csak még feszültebbé teszik a gyorsabb, izgalmasabb pillanatokat, és amikor elérkezik a nagy csattanó, az egyszerre meglep és sokkol.

A Hiba volt idejönnöd egyik legnagyobb erőssége a pszichológiai feszültség teremtése. A főszereplők, Grace és Calvin, kapcsolata egy bonyolult hálóként szövődik, amelyben a vonzalom és a bizalmatlanság kéz a kézben jár. Az olvasó számára végig nyitva marad a kérdés: vajon mennyire lehet megbízni a látszólag kedves és segítőkész Calvinban? És Grace vajon tényleg csak pihenni jött ide, vagy van valami titka, amit el akar rejteni? Vagy a féltékeny ex barátnő milyen célzattal legyeskedik a birtok körül? Ezek a kérdések folyamatosan ott motoszkálnak az olvasó fejében, ahogy egyre mélyebbre merül a történetben.

Calvin karaktere különösen érdekes, hiszen az elején egy kedves, kissé visszahúzódó, de alapvetően pozitív figura, aki minden tőle telhetőt megtesz, hogy vendége kényelmesen érezze magát. Azonban ahogy a cselekmény halad előre, egyre több árnyék vetül rá. 

Grace számára pedig a nyugalom keresése fokozatosan rémálommá válik, ahogy rájön, hogy talán nem véletlenül választotta ezt a helyet a pihenésre. A könyv mesterien adagolja a rejtélyt: apró, nyugtalanító jelekből építkezik, amelyek egyre sűrűsödnek, ahogy közeledünk a végkifejlethez. És amikor végül elérkezünk a nagy leleplezéshez, az olvasó számára egyértelművé válik, hogy semmi sem az, aminek látszik.

A regény zárása különösen erőteljes. Az utolsó 3 fejezet az egész könyvet felhúzta. Ekkor a tempó jelentősen felgyorsul, és az addig építgetett feszültség a tetőfokára hág. Az író ekkor már nem kíméli az olvasót: minden kérdésre választ kapunk, de ezek a válaszok sokkolóak, és hosszú időre belevésődnek az ember emlékezetébe. Ez az a pont, ahol a könyv igazán megmutatja az erejét. Az utolsó csavar olyan erővel hat, hogy szó szerint tátott szájjal ültem, és még percekig csak próbáltam feldolgozni a történteket.

Összességében ez egy emlékezetes nyári thriller, ami tökéletesen keveri a könnyedebb, pihentető pillanatokat a feszültséggel teli, nyugtalanító eseményekkel. Bár a könyv közepén kissé lassabb tempóval halad a cselekmény, ez csak még jobban kiemeli a végső fordulatok erejét. 

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a pszichológiai thrillereket, és szívesen merül el egy olyan történetben, amelyben a látszólag ártalmatlan nyári pihenés a legfélelmetesebb rémálommá válik. A könyv nemcsak izgalmas, de elgondolkodtató is: arra emlékeztet bennünket, hogy sosem tudhatjuk, mi rejlik a felszín alatt, és hogy a nyugalom illúziója olykor a legnagyobb veszélyeket rejtheti.

Köszönöm a lehetőséget az Agave Könyveknek és a Magnólia Kiadónak!

Értékelésem: 4 / 5







0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése