Kiadó: Álomgyár
Sorozat: Tökéletlen életek III.
Oldalszám: 414
Fülszöveg:
Nem kell magadtól elvenned ahhoz, hogy adni tudj
Laura a poggyászai mélyére ásott, és készen áll arra, hogy eldobja azokat, ahogyan arra is, hogy új életet kezdjen valakivel… Vagy mégsem? Mert egy dolog a csomagok alján démonokra bukkanni, és egészen más megszelídíteni őket, főleg, ha a régi beidegződéseink és a sérüléstől való félelmeink egyszerre lépnek működésbe…
Ez történik Laurával is, de a válságos pillanatban segítségére siet egy különleges ember, Berci atya, aki évek óta foglalkozik problémás fiatalokkal, akiket rendszeresen magával visz Srí Lankára önkénteskedni. Laura is a csapattal tart, hogy velük együtt jöjjön rá, hogyan gyógyíthatja meg saját belső gyermekét. Emellett más új élmények és leckék is várnak rá ebben az egyszerre békés és színes országban, ahol egy elefánt ormányának érintésétől többet lehet tanulni, mint a világ összes bölcsétől.
Budai Lotti, Tökéletlen életek sorozata fantasztikus lett.
Az előző részekről szóló értékelőim itt találod:
A befejező részt, alig vártam. Az Amit magammal viszek számomra még jobban megmutatta az emberi lélek mélyét, a problémákra nem dobtunk rá valami takarót, hogy hopp megoldva, hanem igazán mélyére néztünk azoknak a poggyászoknak.
Laura talán most nézett a legmélyebbre a lelkében, ráadásul múltbéli problémái is kezdtek újra a felszínre törni. Egy ígéretes kapcsolat bontogatta szirmait, azonban olyan dolgokat hozott ki belőle, amely senkire nem volt jó hatással.
Majd adódott egy lehetőség, problémás gyerekek táboroztatásában kellett segédkezni Srí-Lankán, amelyre végül rábólintott, ráadásul egy kedves ismerős is újra felbukkant a színen.
Sok minden a felszínre került: gyermekkori traumák, kötődés, önbizalomhiány, megfelelési kényszer stb. Engem Laura túlagyalása nagyon megfogott,ugyanis én is képes vagyok hasonló agymenésekbe belemenni. Akinek ez hihetetlen, vagy a másik csak állandóan "hisztizik" valamin, ezekkel a részekkel jobban megértheti, hogy valójában mi is megy valójában végbe a másik fejében.
Srí-Lanka különleges helyszín volt, érdekes szereplők és sorsaik gyűrűztek be. Történetileg és mondanivaló szempontjából is a legerősebb része lett a sorozatnak. A táborban is állandóan történt valami, ráadásul olyan is volt, aki rossz szemmel nézett a táborra és mindent megtett, hogy tönkretegye.
Nem erre a befejezésre számítottam, de ez volt a tökéletes nem csak ehhez a részhez, de az egész sorozathoz is. Számomra azt sugallta, hogy nem kell megalkudnunk, jók vagyunk olyannak, amilyenek vagyunk és bátran hallgatnunk kell a megérzéseinkre, ha csak egy kicsit is azt érezzük valamivel kapcsolatban, hogy valahol sántít a dolog, akkor nagy valószínűséggel a későbbiekben ez még inkább ki fog csúcsosodni, így hallgatnunk érdemes a belső hangunkra. Bátran éljük az életünket, merjük megélni azt, amilyenek vagyunk, valósítsuk meg az álmainkat.
Rendkívül inspiráló sorozat, mély lelki tartalommal, izgalmas, különleges helyszínekbe csomagolva. Budai Lotti belopta magát a lelkembe, alig várom, hogy még több művét olvassam.
Köszönöm a lehetőséget az Álomgyár Kiadónak!
Értékelésem: 5 / 5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése