Megjelenés: 2022
Kiadó: Agave Könyvek
Fordította: Ballai Mária
Oldalszám: 320
Fülszöveg:
"Az árnyak nem valóságosak,
az álmok nem árthatnak neked,
és mindaddig biztonságban leszel, amíg távol maradsz Gallanttól.
Olivia Prior egész életében azon tűnődött, ki ő valójában és hova tartozik. Ebben egyedül egy vékony, ütött-kopott napló van a segítségére: az anyjáé volt, tele bejegyzésekkel és képekkel, amelyek arra utalnak, hogy a nő elvesztette az eszét, ráadásul a rajzok alig többek tintapacáknál… amíg Olivia észre nem veszi bennük egy kéz, egy ajtó, egy virág és egy koponya körvonalait. Nem sokkal később levelet kap, melyben hazahívják Gallantba. A helyre, ahová az anyja naplója szerint soha nem szabad mennie.
Olivia mégis útra kel. Mi mást tehetne?
Gallantban aztán rátalál az utolsó élő rokonára és a családi kúriára bálteremmel, szalonnal, dolgozószobával és egy hatalmas, színpompás kerttel, valamint egy málladozó fallal és egy vaskapuval, amit soha nem szabad kinyitnia.
Azonban senki nem tud a levélről.
És senki nem árulja el Oliviának, mi kísérti az unokatestvérét az álmaiban, mi történt az anyjával és mi rejtőzik a fal túloldalán.
Vajon az árnyak hívták haza a lányt?
És, ha igen, mit kérnek érte cserébe?"
Addie LaRue számomra nagy pozitív csalódás volt, így kíváncsi voltam az írónő következő művére is.
Olivia nem tud beszélni, ráadásul látja a szellemeket, így még nehezebb sora van a lányneveldében. Ám egyszer egy nagybácsi levele végre kiragadja onnan, viszont Gallant nem az hely, amilyennek első pillantásra tűnik.
Mindennek van árnyéka.
A lány egy ódon kastélyban találja magát tele titkokkal, egy gyűlölködő unokatestvérrel és furcsa szabályokkal, amelyeknek látszólag semmi értelme. Mégis vajon miért nem lehet kimenni sötétedés után? Miért kell lezárni az egész kastélyt éjszakára? Miért áll egy furcsa kapu a birtok közepén, látszólag semmilyen céllal?
Nagyon tetszik a történet alapgondolata, rengeteg potenciál van benne, ám úgy érzem elég kevés lett kiaknázva belőle.
A könyv rendkívül olvastatja magát, amit a rajzok és a naplórészletek csak fokoznak. Nem olvastam még látványra ennyi érdekességgel tarkított könyvet, ráadásul nagyon jó olvasni, kényelmesen kinyílik a könyv, anéllkül, hogy megtörne.
Az eleje talán egy picit nehezen indult be, de utána alig tudtam letenni. Magával ragadott a sötét, sejtelmes hangulata, ráadásul rengeteg titok volt, ami érezhetően a mélyben lappangott.
Viszont sajnálom, hogy egy kicsit összecsapott, vázlatos hatást kelt a könyv. Tényleg rengeteg minden bújik még meg benne, amit úgy érzek, hogy csak csekély százalékban lett kihasznála.
Összességében a történet alapgondolata nagyon jó, viszont kevésnek érzem az alig több, mint 300 oldalt hozzá, így kicsit kiforratlannak érződött. Viszont egy sötétebb hangulatú, igazi őszi olvasmánynak tökéletes, illetve nem is mindenki szereti a hosszú könyveket.
Dark-fantasy és Schwab rajongóknak kötelező :)
Köszönöm a lehetőséget az Agave Könyveknek!
Értékelésem: 4 / 5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése