Mörk Leonóra: Szentjánosfű

Megjelenés: 2023

Kiadó: Jaffa

Oldalszám: 288

Fülszöveg:

"1634, ​Hollandia. A távoli fríz sziget, Vlieland lakói a nyári napforduló megünneplésére készülődnek. Itt találkozik a szentivánéji forgatagban a fiatal lány, Aelke, és Johannes, a festő, aki egy gyerekkori súlyos betegség miatt csak úgy szignálja a képeit: a néma Jan. Mire eljön a hajnal, a lány megtanulja, hogy beszélni lehet szavak nélkül is, ahogyan hallani sem csak a fülével hall az ember. Ám a fiút Amszterdamba, majd Londonba szólítja a munkája, és mire visszatér a szigetre, Aelke már egy gazdag nemesúr felesége.

A leányt férje egy várárokkal körülvett, régi udvarházba viszi haza, ahol fenyegető portrék függnek a falon, és ahol a személyzeten kívül nem lakik más, csak a férfi zárkózott édesanyja. Aelke maga is súlyos titkokat őriz, és ha boldogulni akar új környezetében, nagyon hamar fel kell nőnie. Amikor a véletlen újra összehozza Jannal, a lányban felébred a gyanú, hogy a sorsát ismeretlen erők alakítják. De ki lehet az, aki átvette az irányítást az élete fölött? És vajon mi a célja?"

A Szentjánosfű egy lenyűgöző olvasmány, amely a kezdetektől a végéig magával ragadja az olvasót. Az írónő rendkívül kellemes és szuggesztív stílusban ír, amely elvarázsolja az embert.

A regény központi szereplői egy fiatal lány, aki jó körülmények között nevelkedik, dacára annak, hogy rokonainál él, mivel közelebbi családja nincs és egy néma festő, akik között szenvedélyes és viharos kapcsolat alakul ki. Az írónő lenyűgöző módon ábrázolja ezt a szerelmet, amelyet az élet viharai és kihívásai folyamatosan próbára tesznek. Fiatal lányként abban az időben nem sok választása volt,már, ami a jövőjét illeti, főleg, ha nem kívánatos szerelemi kapcsolatokba bonyolódik.

A karakterek életre kelnek a lapok között, és könnyedén azonosulhatunk velük a vágyakozás, a veszteség és az öröm pillanataiban., ráadásul végig fogva tartja a figyelmünk, ugyanis nem tudni hova fut ki a regény.

Az egyik kiemelkedő üzenet a regényben, ami engem nagyon megfogott, hogy a lány soha nem adja fel önmagát és megőrzi lelke szabadságát, még a nehézségek közepette is. Ez a karakterábrázolás erőteljes és inspiráló, és arra ösztönzi az olvasót, hogy higgyen a belső szabadság erejében. Noha olyan élethelyzetbe kerül, amely nem való ínyére, mégsem tud mit tenni, ám belső szabadságát végig megőrzi és hű marad önmagához, ami nagyon motiváló volt.

Számomra Aelke életében történt fordulatok elég hosszú időt öleltek fel, így néha elvesztettem a hitem, hogy ez még jóra is fordulhat. Ám ez is az írónőt dicséri, hiszen átéreztem azt a lelki kínt és elutasítást, amelyen átment.

Mörk Leonóra izgalmasan és megkapóan mesél, és a története mély nyomot hagy. A Szentjánosfű volt az első regényem, amit olvastam az írónőtől, ám biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. Varázslatosan szövi a szavakat, elénk varázsolja az adott kor és helyszín hangulatát a szereplői pedig közel kerülnek hozzánk.

Értékelésem: 4,5 / 5