Kiadó: 21. Század
Műfaj: kortárs
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Oldalszám: 288
Fülszöveg:
Miért sodródik Anais, ez a fiatal nő? Tényleg kiveszett belőle minden ambíció? Vagy csak szomorú?
Elveszíti az állását, és tiszta lappal akar indulni, ezért Limoges-ba költözik. Már sokat hallott arról, milyen jellegtelen ez a város.
Lakást bérel egy idős olasz nőtől, aki vaksága dacára nagyon is tele van életkedvvel.
Anais ráébred, a tökéletlenségeink tesznek bennünket egyedivé – nem az a lényeg, hogy az ember begyógyítsa a sebeit, hanem hogy megtanuljon együtt élni velük.
Már a borítóból sejtettem, hogy melankolikus és nehezebb hangvételű olvasmány lesz.
Anais mindig is a család fekete báránya volt, tökéletes testvérrel, kevés anyai szeretettel. Egy nap elveszíti az állását, a párja sem tudja tovább elviselni, kitálal, hogy beleszeretett másba és elhagyja, így Anais fejében egyre sűrűbben gomolyognak a baljóslatú gondolatok.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve kivarratja az egyik oldalát és Limogesbe költözik, ahová "meghalni járnak az emberek". Ám az idős hölgy, akitől lakást bérel több életet csempész a napjaiba, mint várta, ám gyakran így is megtalálják a hullám-völgyek.
Ez a könyv olyan, mint egy sötét felhő, amely lassan ereszkedik le ránk, Anais belső világába vezet minket, ahol a depresszió és a kétségbeesés uralkodik. Gyermekkora óta átjárják a negatív érzelmek, és azóta sem igazán találja meg az örömöt az életben.
A történet hatásosan ábrázolja, milyen az, ha valakit rossz környezet vesz körül, és hogyan húznak le minket még inkább azok, akiknek közelségétől inkább többnek kellene lennünk.
A könyv arra is jól rámutat, hogy aki öngyilkosságon gondolkozik, valójában mennyire magányosnak és céltalannak érezheti magát. Ezek az emberek gyakran úgy érzik, hogy nem számítanak senkinek, és nincsenek kapcsolataik, amelyek segítenék őket a nehéz időkben. Ez a könyv Anais történetén keresztül kiválóan ábrázolja ezt a mély belső magányt és reménytelenséget.
Anais környezete, bármennyire is igyekezett segíteni neki, a lány nem igazán veszi észre ezt a törekvést. Beleragadt saját önsajnálatába, ami egy ponton túl feszültséget keltett bennem. Úgy éreztem, hiába olvasom a könyvet, nem történik előrelépés. Ez a stagnálás és a reménytelenség érzése rányomta a bélyegét az olvasási élményemre is.
Azonban bármennyire is megterhelő volt a könyv, rendkívül fontos témát dolgozott fel. Érdekes volt "első kézből" belelátni ezekbe a gondolatokba, és megérteni, hogy milyen mélyen gyökerezhet valaki depressziója. A könyv arra is rávilágít, hogy a tökéletlenségeink tesznek bennünket egyedivé, és nem az a lényeg, hogy az ember begyógyítsa a sebeit, hanem hogy megtanuljon együtt élni velük.
Az idős olasz nő karaktere különleges fényt hozott a történetbe, és Anais számára új perspektívákat nyitott. Az ő életkedve és bölcsessége megmutatta, hogy még a legsötétebb időkben is lehet találni valami jót, valami élénkítőt. Ez a kapcsolat rávilágít arra, hogy néha a legváratlanabb helyekről és emberektől kapjuk a legtöbb segítséget és inspirációt.
Összességében a könyv komor hangulata ellenére fontos üzeneteket hordozott magában. A depresszió és a belső küzdelmek mély és valóságos ábrázolása mellett arra is emlékeztetett minket, hogy a nehézségek és a sötét idők is részei az életnek, és hogy mindig van remény a változásra, ha nyitottak vagyunk rá. Az Anais története által nyújtott tanulságok és gondolatok hosszú időre megmaradnak az olvasóban, és fontos elmélkedésre késztetnek az életről, a magányról és az emberi kapcsolatok erejéről, ám mégsem tudok elmenni amellett mennyire frusztrált az az érzelmi ingovány, amelybe a főszereplőnk beleragadt. A környezete, főleg a testvére őszintén foglalkozott vele, a férfi főszereplőnk is megtett mindent, mégsem tudtak formálni a lány önbecsülésén.
Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak!
Értékelésem: 3 / 5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése