3/15/2020

Michelle Obama: Így lettem

Eredeti megjelenés: 2018
Eredeti cím: Becoming

Megjelenés: 2018
Kiadó: HVG Könyvek
Oldalszám: 400
Fordította: Weisz Böbe, Andó Éva

Fülszöveg:
"Az ​Egyesült Államok egykori first ladyjének személyes, átütő erejű és inspiráló önéletrajza
Michelle Obama, jelentős ügyekkel fémjelzett és eredményes eddigi élete során korunk egyik ikonikus és lenyűgöző alakjává vált. Az Amerikai Egyesült Államok első afroamerikai first ladyjének nagy szerepe volt abban, hogy a Fehér Házban soha nem látott nyitottság és elfogadó közeg alakuljon ki.
Ráadásul a nők erőteljes támogatójává vált szerte a világon. A családok egészségesebb és aktívabb életének szószólójaként hatalmas változásokat köszönhetünk neki. A férje mellett állt, miközben Barack Obama az ország történetének néhány leggyötrelmesebb pillanatában helytállt elnökként. Közben megtanított nekünk egy-két tánclépést, nagyot alakított a Carpool Karaokéban, és két lányát a könyörtelen rivaldafény ellenére józan szemlélettel nevelte.
Mélyről jövő vallomásokban és magukkal ragadó történetekben bővelkedő önéletrajzi könyvében Michelle Obama bepillantást enged élete kulcsfontosságú pillanataiba – a Chicago déli részén töltött gyerekkorától vezetői pozícióba kerüléséig. Beszámol többek között arról is, hogyan sikerült egyensúlyt teremtenie karrierje és az anyaszerep között, és hogy milyen volt az élete a Fehér Házban. Kíméletlen őszinteséggel és szellemes éleslátással ír az élet minden területén megélt győzelmeiről és kudarcairól, egész történetét elénk tárja – saját szavaival és saját szemszögéből. A Becoming lapjain szeretetteljes, bölcs, de kendőzetlen szókimondásának köszönhetően egy mélyen érző, kiváló teljesítményeivel a várakozásokat folyton felülmúló nő története bontakozik ki előttünk, aki épp ezért másokat is arra ösztönöz majd, hogy azzá váljanak, akivé szeretnének."
Barack Obama megválasztása óta végtelenül szimpatizáltam velük. Nagyon szerettem a megnyilvánulásaikat és a köztük lévő szeretetet és megbecsülést. Mindezekből kifolyólag szerettem volna jobban megismerni őket, kicsit belátni a kulisszák mögé.

Ezek után, hogy megjelent a könyv tudtam, hogy el szeretném olvasni. Mindig is csodáltam Michelle karakterét, érdekeltek a belső gondolatai, motivációi, tulajdonképpen minden, ami a személyével kapcsolatos.

A könyv a gyerekkorával indít, bepillantást nyerhettünk a házukba, a családjukba, hova járt iskolába és milyen nehézségekkel szembesült. Érdekesnek tartottam ezt a részt, nem gondoltam, hogy a mosolygós, poénkodós, mindig vidám nő mögött ilyen múlt áll.
Élveztem a családjáról olvasni, vagy egy-egy kirándulásról, csupaszív, összetartó család.
Érdekes volt, ahogy az anyukája kezelte a problémákat és, hogy mindig, minden körülmények között a családját helyezte az első helyre, még ha kellett önmaga elé is. Otthon maradt, ennivalót készített, várta haza a gyerekeket, kézzel megvarrta a báli ruháját Michellenek, a legjobb egyetemekre íratták be, és mindig arra biztatták, hogy minden szituációban bátran hallassa a hangját, mutassa meg kicsoda ő, ne rettenjen vissza semmitől, ne rémítse meg senki. Azért mert színes bőrű, ráadásul nő, semmivel nem ér kevesebbet, mint bárki más. Ez a hozzáállás - összevetve a környezetében tapasztalt hozzáállással - nagyban hozzásegítette, ahhoz, aki ma is.

A környezetében tapasztalt elnyomás, kilátástalanság és főleg a nőket érintő nehézségek miatt, mindig megragadta az alkalmat, hogy példát mutasson és bátorítson.

Gyermekkora után elindult egyetemre, két egyetemet is sikeresen elvégzett, ámbár mindig benne motoszkált a kérdés "elég jó vagyok? Illek ide?". Sokszor ő volt az egyetlen színes bőrű diák, ráadásul még nő is.
A könyvön végigvonul a gyermekkorából hozott "elég jó vagyok?" kétely, amely nagyon meglepett, sosem gondoltam volna, hogy ez az erős, mosolygós nő ilyen kételyekkel küzdött egész életében.

Egyébként az egész műre jellemző, hogy végtelenül őszinte. Nem egy megjátszott, minden tökéletes világot mutat be, sőt, bemutatja a valóságot, minden kétellyel,fájdalommal, elégedetlenséggel. Néhol kicsit emiatt sokszor elégedetlenkedőnek vagy negatív hangvételűnek tűnik a könyv, pedig nem. Nekem is kellett egyet rá aludnom, de megértettem, hogy Michelle nagy bátorsággal a való életét írta le. Nem félt hétköznapinak mutatkozni és ettől vált világszerte milliók kedvencévé. Kutyákat engedett be és veteményeskertet hozott létre a Fehér Ház udvarán, vagy szoros közelségbe került a személyzettel és, amikor megkérdezték, hogy mi fog neki hiányozni a legjobban a Fehér Házból, azt felelte, hogy " az emberek, akikkel minden nap találkozott".

Az egyetem után, jött a munka világ, amit nem igazán élveztem, ahogy Michelle sem. Szenvedett, nem ezt az életet képzelte el magának, miközben ostorozta magát, hogy a szülei taníttatták, nekik nem adatott meg ilyen élet, mégis elégedetlenkedik. Majd megismerkedtek Barackkal. Rendkívül élveztem hogy alakult ki közöttük a kapcsolat, bár itt is meglepődtem, azt hittem elsőre működött minden.
Barack múltját nem ismertem, érdekesek a felmenői, a Hawaii származása, de egyébként a könyv miatt megismerhettem a gondolkodás módját, személyisége egy részét. Nem gondoltam hogy magának való, könyvmoly típus. Szívesen olvasnék egy hasonló könyvet csak az ő szemszögéből. Bár ez igaz a lányokra is.

Kisebb ugrással belevetették magukat az elnökválasztás folyamatába. Persze közben folyamatosan építették politikai karrierjüket is. Elképesztő volt, mindaz, ami az elnökválasztással járt. Én nem lettem volna képes ezt csinálni. Néhol sok volt számomra a politika és nem is mindig haladtam az olvasással.

Majd az elnökséggel járó kezdeti teendők sem voltak semmik. Minden kijelentését, ruházatát, mindent szétszedtek, semmi nem volt jó, mindenbe bele lehetett kötni. Azonban kitartottak elképzeléseik és családjuk mellett és ami a legfontosabb nem adták fel önmagukat.

Michelle egy rendkívül erős, céltudatos nő, aki tudja mit akar és tesz is érte. Ahogy ő is többször megfogalmazta ő nem egy csupamosoly díszfeleség, ő gondolkodik és nagy benne a tenni akarás, ami túlmutat a bálok megszervezésén vagy a ruhaköltemények kiválasztásán.
Ő is és édesanyja is különleges teremtés, nem ijedtek meg saját erejüktől, mondjon rájuk bárki bármit, sosem adták fel önmagukat és az álmaikat. Hiszem, hogy ez a könyv sok erőt képes adni azoknak, akik nem hisznek magukban vagy félnek az álmaiktól.

Értékelésem: 4,5 / 5

12 megjegyzés:

Németh Barby írta...

Bár sosem ástam bele magamat mélyebben az amerikai politikai életbe, a bejegyzésed hatására szívesen megismerkednék ezzel a könyvvel. Fontosak a közéletben ezek az inspiráló személyek, amilyen az Obama család, valóban nagy bátorságról tesz tanúbizonyságot, hogy Michelle így fel merte vállalni a teljes életét, őszintén és minden mélypontjával együtt.

Köszönöm az ösztönzést!

Millió puszi:
Barby

Wandamaci írta...

Örülök, hogy érdekesnek találod, nagyon megéri elolvasni, rám nagy hatással volt. Egyébként nem szeretem a politikát, sőt ódzkodom is tőle, mégis Michelle és Barack számomra nagyon motiváló személyek. Az pedig csak hab volt a tortán, hogy nem egy vattacukros történetet tett le mindenki elé, hanem a való életet, minden nehézségével együtt. Nagyon tisztelem őket :)

Várom a véleményed, ha elolvasod :)

Puszi
W.

Sarah írta...

Évek óta várólistás ez a könyv, és minden egyes ilyen ajánló bejegyzés után egyre előrébb kerül a sorban. :D Most már tényleg be kéne szerezni...

Wandamaci írta...

Bizony, hogy be :D Tényleg nagyon jó könyv, kicsit féltem, hogy csak a hype miatt, de nem.

Zsebi írta...

Hasonlóképp vagyok, ahogy Barbival említettétek: ódzkodom a politikától. Azonban ez az értékelés és a sok pozitívum, amit olvastam már róla meghozta a kedvem a könyvhöz. Már csak be kell szereznem :D

Wandamaci írta...

Lesz benne politika, számomra néhol túl sok is volt, de nem tudta volna másképp elmesélni a történetét. Engem nagyon motivált, remélem neked is tetszeni fog :)

Névtelen írta...

Már egy ideje követem Michell Obama tevékenységét, mert hihetetlenül inspirálónak találtam a személyiségét. Ugyan nem kenyerem a politika, mert mindent gazdasági szempontból közelítek meg, de nem ezért nem kezdtem bele még ebbe a könyvbe. Az életrajzok annyira nem vonzanak, pedig mennyi mindent lehet tőlük tanulni. Ezzel most felkeltetted az érdeklődésemet. ^^
Puszi

Wandamaci írta...

Egy ideig engem sem kötöttek le az életrajzok, általában eluntam őket, viszont mostanában egyre több talál meg. Michelle mindig is motivált, így kíváncsi voltam a gondolataira, más kép alakult ki most már róla, de nagyon érdekes volt végigkövetni az életét, egyáltalán nem ilyen élettörténetre számítottam :)
Örülök, hogy megtetszett :) Várom majd a véleményed :)

Puszi,
W.

Lillsz írta...

Én is nagyon szimpatizáltam velük, már kinézten ezt a könyvet, azonban még nem sikerült megvennem. A bejegyzésed teljesen meggyőzött: muszáj lesz beszereznem! :))

Lillsz

Wandamaci írta...

Nagyon örülök, hogy te is így gondolod :) Szerintem, aki valamiért megszerette ezt a házaspárt, annak nem szabad kihagyni a könyvet, nagyon sok mindent hozzáad a történetükhöz :)

Adry olvasósarka írta...

Hihetetlen mennyiségű energiával töltött fel ez a könyv, hiszen egy nő, egy anya, egy egyszerű ember könyve. Annyira örülök, hogy neked is tetszett.

Wandamaci írta...

Igen, nagyon jól megfogalmaztad, egy egyszerű ember. Nem is akarja többnek láttatni magát, pont ettől válik motiválóvá a könyve. Nagyon szerettem :)

Megjegyzés küldése