Bauer Barbara: Bíborbetűk

Megjelenés: 2022

Kiadó: Jaffa

Oldalszám: 342

Fülszöveg:

"Vannak, ​akik úgy gondolják, az Ige Istennél van, és a Terv elkészült.

És vannak, akik úgy gondolják, jobb, ha a múltat homály fedi. Ők azok, akik kart karba öltve irányítják a világot. Az egyházi és a földi hatalom. Mindkettő fogságban tartja a szellemet, elnémítja a hangot, hogy saját képére formálhasson.

A XV. század elején a Rajna mentén újra felüti a fejét a pestis. Agnes, az alig 12 éves kislány egyedül marad. Édesanyja utolsó kérése, hogy keresse meg a Mestert, az idegent, aki a műhelye mélyén valami titokzatos találmányon dolgozik.

Agnes édesapja könyvmásoló volt. Az egyetlen, amit örökül hagyott a lányának, a betűk ismerete, és egy emlék egy könyvről az öröklét receptjével. Ez a tudás és egy levél hozzájárul ahhoz, hogy Agnes inasnak szegődhessen a Mester mellé. Itt ismeri meg Hansot, a fiatal novíciust, aki – akárcsak egykor Agnes édesapja – szkriptorként dolgozik. És itt ismeri meg a tudást, a gondolatot, az igazságot, ami ez idő tájt a kiváltságosok tulajdona.

Agnes a Mester mellett marad, Hans végérvényesen Isten mellé szegődik, és egy időre elválnak útjaik.

Azonban az évekig tartó munkát, a nyomtatott betűbe vetett hitet, amely letörhetné a sötétség láncait és szárnyára kaphatná a szellemet, veszély fenyegeti."

Bauer Barbara könyveit sorban olvasom, az egyik kedvenc magyar írónőm, így mindig tűkön ülve várom az új regényeit.

A Bíborbetűk különösen érdekelt, hiszen az egyik legkedvesebb dologról, illetve annak múltjáról szól ez pedig a könyvek és az olvasás.

Érdekes volt, hogy mit gondoltak az írásról és a könyvnyomtatásról, mennyire ördögtől valónak vették. Általában így volt ez minden nagy felfedezés küszöbén, azonban a mű annyira jól átadta a hangulatot, hogy teljesen más volt, így "megtapasztalni".

Mint általában az írónő műveinél itt is érződött az a rengeteg munka és kutatómunka, amely megelőzte a történet megszületését.

Viszont lehet, hogy most rossz pillanatban talált meg és nem tudtunk egymásra hangolódni, de sok helyen száraznak éreztem és több helyen is azon vettem észre magam, hogy elkalandoztak a gondolataim.

Agnes és Hans részeit nagyon kedveltem, üdítő volt a fiatalok szemszögéből végig követni az eseményeket. Mindkét szereplő üde színfoltot jelentett a történetben, főleg Agnes karakterét kedveltem meg igazán.

Összességében ez a regény nem érintett meg annyira, mint ahogy az írónő eddigi művei. Nem a megfelelő hangulatban talált meg, azonban a téma és a történelem ezen időszaka tagadhatatlanul érdekes és lenyűgöző a kutatómunka, ami benne van.

Értékelésem: 3,5 / 5