Megjelenés: 2019
Kiadó: Könyvmolyképző
Sorozat: Tüskék és rózsák udvara 3,1
Kiadói sorozat: Zafír pöttyös
Fordította: Hetesy Szilvia
Fülszöveg:
A remény még a legfagyosabb éjszakán is melegséget nyújt.
A téli napforduló egy hét múlva lesz. Még mindig újnak éreztem királynői szerepemet, és csak halvány elképzelésem volt hivatalos teendőimről.
Egy éve. Te jó isten! Rhys közel egy éve hajtotta be rajtam a megállapodásunkat, mert mielőbb ki akart engem szabadítani a mérgező Tavasz udvarából, és ezáltal megmenteni az összeomlástól kétségbeeséstől. Ha csak egy percet késik, csak a Jó Anya tudja, mi történt volna, és hol lennék most.
Eszembe jutott a párom, aki oly' keményen és önzetlenül küzdött, pedig semmi reménye nem volt arra, hogy mi együtt leszünk.
Mind a ketten megküzdöttünk a szerelmünkért, a vérünket adtuk érte. Rhys meg is halt érte.
A Hybern elleni háború nem múlt el nyomtalanul Feyre, Rhys és barátaik életéből, mégis mindent megtesznek, hogy újjáépítsék az Éjszaka udvarát. A küszöbön álló téli napforduló kiváló alkalmat kínálna arra, hogy végre egy kicsit kikapcsolódjanak. Ám az ünnepi hangulat sem tudja visszatartani a múlt árnyékait. Miközben Feyre az Éjszaka úrnőjeként próbál helytállni, szembesülnie kell vele, hogy barátai sebei mélyebbek, mint hitte, és az udvar jövőjét is tönkre tehetik.
Alig vártam, hogy visszatérjek Velarisba és újra olvassak Rhys és csipet-csapata kalandjairól.
Őszintén szólva nem igazán tudtam mire számítsak egy ilyen kis szösszenetben.
Talán pont a rövidsége miatt vagy csak az események miatt, de én csalódtam, annak ellenére, hogy tisztában voltam, hogy ez "csak egy töltelék könyv", amolyan rajongói bónusz. A könyv elején a háború utóhatásai kerülnek terítékre, az újjáépítés, az összefogás. Ezekben a részekben számomra sok volt az önmarcangolás Feyre részéről. Majd áttérünk az első közös ünnepre, a készülődésre, szokásaikra, ajándékvásárlásra és mindeközben bebarangoljuk Velarist.
Az ajándékvásárlás is néhol kicsit szenvedősre sikerült, de örültem, hogy beleláthattam az ünneplésükbe. Valamilyen szinten ezt reméltem ettől a kötettől, és itt ismét éreztem az összetartást közöttük. Voltak különösen aranyos jelenetek.
Különösen szerettem, hogy a többi szereplő fejébe is beleláthattam, hiszen Cassian vagy Mor is kapott fejezetet. Ezek a részek mindig felfrissítettek, mivel kár tagadni, sok helyen eluntam Feyre nyűglődéseit.
Cassian és Mor nagyon érdekes történésekbe engedett betekintést, bennük is rengeteg potenciál lesz majd. Lucien és Tamlin is megjelenik, kíváncsi vagyok, hogy belőlük mi fog kikerekedni. Viszont, aki csak úgy mint Feyre, lerontotta a hangulatom, az Nesta. Nem igazán értem miért kellett ennyire kihegyezni a hiányára és a fafejűségére az eseményeket.
Rhys természetesen ismét nem okozott csalódást, azonban sajnáltam, hogy nagyon kevés varázslatos rész volt közöttük. Emlékszem a második kötetben, pont a kettejük közötti különleges kapcsolatba, az elsuttogott vallomásokba szerettem bele és ezt most hiányoltam.
Ezzel szemben volt sok testiség meg alkohol, amit nem teljesen tudtam hova tenni, ebbe a nyúlfarknyi sztoriba nem igazán így képzeltem.
Összességében viszont, amit értékelek a könyvben, az a rengeteg szál, amit felvillantott, mint későbbi lehetőség. Rengeteg potenciál van még ebben a világban és a szereplőkben. Nem gondoltam volna, de Nesta és Cassian történetét is várom, ott van Lucien, Tamlinnal sem tudom elképzelni, hogy mi lesz, Morról és Azrielről nem is beszélve.
Többé-kevésbé végülis ez a kötet is teljesítette, amire hivatott, viszont ahhoz rengeteg volt ez a majdnem 300 oldal, sok helyen eluntam, mivel bonyodalomba nem kezdhetett bele az írónő, de többször nem tudott lekötni, köszönhető a szenvedős jeleneteknek.
Értékelés: 3 / 5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése