A blog fennállása óta hagyomány, hogy minden év végén összeszedem az 5 legnagyobb csalódásomat és, hogy ne ilyen negatívan zárjam az évet, természetesen majd hozom az idei év 5 legjobb olvasmányát is.
Elöljáróban, annyit elmondanék, hogy idén úgy érzem kevesebb "csalódásba" futottam bele, de így sem okozott nehézséget összeszedni ötöt.
5. Emily Brontë: Üvöltő szelek
Igazi irodalmi klasszikus, és egy akció keretében pont kapóra jött, hogy egy kicsit befoltozzam klasszikus irodalmi hiányosságaimat.
Teljesen jól indult, meg voltam győződve, hogy kedvencet fogok avatni, erre valahol bődületesen elromlott, de annyira, hogy szenvedtem a végére. Ennyi zagyvaságot sem mostanában olvastam, Catherinet pedig nyugodt szívvel megválasztom a legidegesítőbb női főszereplőnek.
4. Csernus Imre: Egy életed van
Mindig is szerettem volna Csernus Imrétől olvasni, szeretem a meglátásait és szórakoztat a stílusa, azonban ebből a műből pont a tipikus stílusát hiányoltam. Néhány gondolat erejéig megcsillanni láttam, de aztán ki is hunyt.
Ahogy haladtam előre a hónapokban, egyre inkább elfáradtnak, fásultnak éreztem, ellentétben a "légy önmagad és legyél boldog" üzenettel.
3. Rosamund Hodge: Kegyetlen szépség
Ez a könyv is az a kategória, amit nem tudok hová tenni.
Nem lenne rossz az alapötlet. Volt olyan is, amikor akár 4,5 csillagot is megadtam volna. De ez az érzés elveszett.
Nagyon nagy katyvasznak éreztem, valahogy mintha túl sok ötlet lett volna és mindet bele akarta volna szuszakolni. Rengeteg felesleges monda volt benne, ami egyébként még érdekelne is, de itt nem kötött le, untam.
Ennyire ellenszenves főszereplőről sem olvastam még, rendkívül idegesítő volt.
Egy szó, mint száz, különösen furcsa könyv, nem az én világom, nem is tudtam befogadni.
2. Bear Grylls: A lélek ereje
Tegnap került ki az értékelés, így elég friss az élmény.
Egy eredeti gondolatot nem tudnék megemlíteni, inkább csak ismételgetett másokat és a Bibliát. Ezzel a tartalommal számomra rengeteg volt a 400 oldal, szerintem ezt Grylls nem tudta megugrani.
Számomra itt túl sok feltételre volt kifeszítve ez az egész hit kérdés, így pont a fő momentummal, ami miatt a kezembe vettem, nem tudtam azonosulni.
1. Elizabeth Lim: Spin the Dawn
Három részre van osztva a könyv, amiből az első volt a legjobb, a második tűrhető és a harmadikkal sikeresen gallyra vágta az írónő az egészet.
Az életkedvem is elment az utolsó résztől, minden apró kis csodát kiölt belőle, amit még az elején csodáltam. Mindet. Nagyon lehúzta a hangulatom és borzasztóan felidegelt.
Pedig annyira ígéretes a sztori. Az első rész tökéletesen felvázolta, hogy milyen lehetne... Pont ezért esett ennyire rosszul, hogy ennyire utáltam.
A borító, meg a térkép, meg egyébként az egész könyv külsőre csodaszép. Csak sajnos a belleme taszító.
2 megjegyzés:
Üvöltő szelek pacsi :D Mondjuk én már az elejétől fogva utáltam és néztem jobbra-balra, hogy ezen mit szeretnek? :D
Ezt én sem értettem, hogy mi ez a nagy rajongás körülötte :D Örülök, hogy más is így volt vele :D
Megjegyzés küldése