Naomi Novik: Rengeteg

Eredeti cím: Uprooted
Kiadás éve: 2016
Kiadó: GABO
Fordította: Heinisch Mónika
Oldalszám: 488

Fülszöveg:

"Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.

Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.

Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad."

A 7. MiniKönyvklub júliusi olvasása Naomi Novik: Rengeteg c. műve lett. 

Már tavaly is sokat szemeztem a történettel. A borító nagyon megtetszett, a fülszöveg pedig csak fokozta a kíváncsiságom.

Ezekután nagy reményekkel vetettem bele magam a könyvbe. 

Fogalmam sincs miért, de első ránézésre egy kicsit mesésebb hangulatú, fiatalabbaknak szóló műnek képzeltem el.

Kicsit sablonosan kezdődik a történet. Agnyeska egy kétbalkezes falusi leány. Állandóan koszos és nem jeleskedik semmiben. Természetesen van egy tökéletes legjobb barátnője, akit kiskora óta arra készítenek fel, hogy ő lesz az, akit a Sárkány elvisz a tornyába, majd 10 év múlva szabadon engedi. A Sárkány természetesen a legokosabb, legszebb, legtökéletesebb lányokat viszi magával...mégsem volt meglepetés, hogy Agnyeska költözött.

Innentől kezdve megismerkedtünk egy kicsit Agnyeskával és Sárkánnyal, bár be kell valljam nem történt túl sok minden. Egy idő után már untatott, hogy minden egyes alkalommal az utolsó koszfolt vagy szakadás is teljes részletességgel le volt írva Agnyeska ruházatán. Elhiszem, hogy ügyetlen, általában kedvelem azokat a

Agnyeska

szereplőket, akik kétbalkezesek, de ő már nagyon irritált. Felfogtam elsőre is, hogy béna, nem kell minden oldalon a számba rágni.
A másik, ami miatt már a kezdeteknél felszaladt a szemöldököm, az Sárkány stílusa. Az egy dolog, hogy szarkasztikus és végtelenül kritikus...érthető, ha az ember zsémbes lesz egy toronyban. Alapvetően ezzel sem lett volna túl nagy problémám, de minek kellett minden megszólalása végére odabiggyeszteni az együgyű valamelyik szinonímáját?! Idegesített.Nagyon.

Ezen túllendülve folydogáltam az eseményekkel,de valami mindig kiakasztott menet közben...
Ha nem a MiniKönyvklub miatt kezdtem volna bele, hamar félbehagytam volna. Körülbelül 3-szor komolyan elgondolkoztam, hogy leteszem és nem pocsékolok rá több időt. Na de megembereltem magam és bandukoltam tovább a Rengetegben.

Spoiler! A szöveget letakarom, ha nem szeretnéd magadtól elvenni az élményt, görgess tovább! :)

Nem tudtam hova tenni, hogy Agnyeska boszorkány lett, ráadásul még majdnem ő tanította Sárkányt.

Adott egy alapvetően borzasztó kétbalkezes szereplő, aki a jól bevált módszerrel nem boldogul, de valahogy kipattan a fejéből, hogy fog neki menni és teljesen random, akár gyerek mondókák ritmusára elkezdi kántálni a varázsszavakat és hopp minden működik... Lényegtelen, hogy sorban vannak-e a szavak, egyáltalán, hogy a szavakat végigmondja-e. Innen-onnan lecsíp ezt-azt, belekutyul valamilyen ritmust azt jól van... Ne már...

Akkor minek van annyi varázs könyv, minek tanulják?

Persze, hogy Agnyeskának sikerül először visszahoznia valakit a Rengetegből...sőt arra is rájön, hogy meglehet tisztítani és nem kell megölni...

A varázsszavak furcsák voltak. Egyes történetekben úgy illik az egészhez és plusz hangulatot is ad nekik, de itt inkább idegennek éreztem.

Szeretem a fantasy műveket, valamilyen szinten azért is olvasok, hogy a valóságtól elrugaszkodott történetekkel ismerkedjek meg...de ez nekem már túl sok volt.

Ezüst imádkozó sáska? Nemtudommilyenfejű, kígyótestű, 6 lábú izé…nemár...

A varázslás elbagatellizálása, Agnyeska lénye és ezek a furcsa lények mind hozzájárultak ahhoz, hogy egyáltalán ne tudjam komolyan venni. Végül már csak untam.

Az írónő mesterien űzi a részletek leírását. Mindenről a lehető legrészletesebb képet kaptuk. Agnyeska ruháiról, Sárkány öltözékéről, a szobák berendezéséről, az utolsó harmatcseppről a fűben... Azt gondolná az ember, hogy ez mind segít, hogy jobban elképzeljem a világot de nem...egyáltalán nem állt össze a fejemben és ez nagyon zavart. Ez a sok leírás a végletekig eluntatott és kizökkentett.

Logikátlanságokkal is találkoztam (pl. először azt állítja, hogy ugyanabból a faluból választja ki a Sárkány a lányokat, majd Agnyeska azt mondja, hogy nem ismert pár lányt mert más faluból jöttek...)

A végénél már csak gyorsolvasással átszaladtam,mert nem bírtam tovább. A Sárkány és Agnyeska között történtekre sem találtam magyarázatot...nem illett bele.
Összességében nagyon untatott. Lassan haladtam, szinte számoltam az oldalakat, hogy mikor lesz már vége.
Pedig jó történet lehetett volna. Az alapötlet nagyon jó, viszont a kivitelezésnél elcsúszott valami.
Nem akartam ennyire szigorú lenni az értékelésnél, de elgondolkoztam és nem lenne fair a többi könyvvel szemben, amik ennél százszor jobbak voltak és nekik is csak 3-3,5 csillagot adtam. Amikor már gyorsolvasok vagy akár át is ugrok egy-egy bekezdést ott már baj van...

Hasonló élmény volt, mint A lány éjfélkor c. könyvnél. Csalódtam és szomorú vagyok, hogy egy különleges és egyedi borító alatt, nem olyan történet lapult, ami számomra élvezhető lett volna.

Értékelésem: 1,5/ 5