Stephanie Garber: Caraval

Kiadó: Flatiron Books
Kiadás éve: 2017
Sorozat: Caraval I.
Oldalszám: 416

Fülszöveg:
" Before you enter the world of Caraval, you must remember that it’s all a game . . .
Scarlett has never left the tiny island where she and her beloved sister, Tella, live with their ruthless father. Now Scarlett’s father has arranged a marriage for her, and Scarlett thinks her dreams of seeing Caraval, the legendary, once-a-year performance where the audience participates in the show, are over.
Then, Scarlett’s long-dreamt of invitation to Caraval finally arrives. So, Tella enlists a mysterious sailor’s help to whisk Scarlett away to this year’s show. But as soon as the trio arrives, Tella is kidnapped by Caraval’s mastermind organizer, Legend."

A borítója teljesen magával ragadott majd elolvasva a fülszöveget kíváncsi lettem.

Adott egy ikerpár, Scarlett és Donatella. Scarlett az idősebb és a megfontoltabb, míg Tella inkább heves és fejjel a falnak típus. Az édesapjukkal élnek, aki a szigetük, Trisda kormányzója, emellett még hatalommániás és kegyetlen.

Scarlett kiskora óta álmodozik arról, hogy egyszer eljutnak Tellával Caraval híres előadására, ami csak egyszer van egy évben és a közönség is részt vehet a játékban. Scarlett 7 éve írogat a Caraval atyjának, Legendnek, azonban eddig egyik levelére sem érkezett válasz és mivel az apja ki akarja házasítani, úgy érzi, hogy már soha nem is fognak eljutni.

Azonban megérkezik a várva-várt válasz és Tella önfejűségének köszönhetően egy ismeretlen, ravasz hajós segítségével eljutnak Caravalba és elkezdődik a játék.

Még mielőtt, akár egyetlen betűt is elolvastam volna, kialakult bennem egy első benyomás, ami azt sugallta, hogy ez egy varázslatos és kedves történet lesz. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Amint beléptek Caravalba nem azt a varázslatos helyet kaptam, mint amire gondoltam. Fontos szabály, hogy az első nap még napkelte előtt be kell érniük a szállásra vagy ki lesznek zárva a játékból. Ez a versenyfutás az idővel az egész történetre jellemző. Éjszaka történnek az események, a nappal a mumus valamiért.

Igazából ahogy egyre jobban elmélyültünk Caraval világában úgy vált egyre bizarabbá. Semmi varázslatosságot nem tudtam felfedezni, furcsa volt és bizarr.

Scarlettet többször is figyelmeztetik, hogy ne higyjen el mindent, mert nem minden az, aminek látszik és az emberek sem olyanok, mint amilyennek kiadják magukat.
Én is próbáltam erre figyelni, de a végére már annyira belekavarodtam, hogy csak na. Már senkinek nem hittem el semmit és a hátsó szándékot kerestem mindenhol.

Érdekes volt, hogy itt a pénz nem számított fizetőeszköznek, hanem teljesen egyedien mérték az értéket. Pl. egy ruhaboltban egy ruháért vagy egy titkokkal vagy egy rémálommal lehetett fizetni, de akár az életből is elvehettek egy napot.

Nekem inkább volt nyomkeresősdi, mint előadás. Mondjuk végülis tökéletesen bemutatta az emberi természetet. Amint azt gondolják, hogy nem lesznek a tetteiknek követezményeik , senki nem fog tudni róla, akkor mindent lehet. Megszűnnek a határok, semmi sem túlzás már...

Valahol úgy éreztem, hogy ez a történet inkább a varázslat kiölését célozta meg az olvasóban. Egyre jobban elkedvetlenített, megölte a hangulatom.

Tragédia hátán tragédia és ezt a végén úgy el tudta bagatellizállni,hogy csak pislogtam. Nem baj, ha meghaltak emberek, mert a játék végén van, aki életre kel...mintha mi sem történt volna.

Való igaz, hogy számtalan csavar van a történetben, de egyiknek sincs értelme! Mondjuk már az egész értelmét lassan megkérdőjelezem...

A hab a tortán a végkifejlet volt. Nem, nem jó értelemben. Hatalmas függővéggel zárul,de csak annyi jutott eszembe, hogy mivan?!

Nem tudtam hova tenni, értelmet sem sokat láttam benne, az előtte történtek miatt meg főleg nem...

Nos összességében felejthető alkotás lett a számomra. Becsapott a szép borító. Egyáltalán nem illik össze a küllem a bellemmel, amit nagyon sajnálok. Teljesen mást vártam, erre kaptam egy furcsa, összehajigált világot, még furcsább szereplőkkel és tettekkel... Szerintem mindegyiknek volt valami mentális zavara, de Legendnek biztos...

Teljesen az az érzésem volt, mint amit az Alice csodaországban-nál érzek általában. Mintha az írónő beszívott volna és a sötét hallucinációt vetette volna papírra...

A 2,5 csillagot mégis megérdemli a borító miatt illetve, hogy az alaptörténet érdekes. Másképp kivitelezve ez egy fenomenális könyv lett volna, de nekem nagyon elvitte ez a pesszimista,sötét hangulat...

Értékelésem: 2,5 / 5