Kiadó: Jaffa
Megvásárolható: Jaffa
Oldalszám: 300
Fülszöveg:
"A Covid valamennyiünk életét kibillentette a megszokott kerékvágásból. De vajon hogyan tekintünk ezekre a változásokra, veszélyként vagy esélyként? Ezt a kérdést járja körül új könyvében a népszerű televíziós műsorvezető, aki a karanténidőszak alatt is végig dolgozott, közérzeti talk show-ja adásaiban folyamatosan tudósítva mindarról, ami a járvány és a lezárások nehézségei kapcsán a legjobban érdekelt minket, nézőket.
Hogyan vált a koronavírus jelképévé az alul semmi, amikor otthonról online dolgozva, felül szépen felöltözve, alul viszont pizsamanadrágban próbáltuk fenntartani a normalitás látszatát? Miért lettek a hétköznapok hősei a futárok? Hogyan vizsgázott az egészségügy és a digitális oktatás? Hogyan bizonyosodott be a kultúráról, hogy az a túlélésünk záloga? Mennyire viselt meg minket az emberi kapcsolatok hiánya, amikor a mindennapjainkból eltűnt a puszi, az ölelés, a kézfogás? Amikor hónapokon keresztül csak maszkban és távolságot tartva találkozhattunk a számunkra legkedvesebb emberekkel, amikor el kellett fogadnunk, hogy nincs húsvét, nincs karácsony, nincsenek családi ünnepek? A szerző feszültségekkel teli, tanulságos történeteket oszt meg velünk a saját és mások életéből, gondolataival további töprengésre késztet, és mindezt kultúrtörténeti érdekességekkel egészíti ki, hiszen a járványok évszázadok óta kísérői az emberiség történetének.
Hogyan tovább? – teszi fel a kérdést Jakupcsek Gabriella. Mindannyian súlyos veszteségeket szenvedtünk, ám ezt az embert próbáló időszakot felfoghatjuk úgy is, mint ami továbbvisz a fejlődés útján. Hozzásegíthet ahhoz, hogy megtanuljunk hatékonyabban bánni értékes életidőnkkel, megszabaduljunk fölösleges terheinktől, és csak azt tartsuk meg, ami valóban támogat. A történtekkel szembenézni, a megfelelő következtetéseket levonni, és az új körülményekhez alkalmazkodni most is, mint mindig, megúszhatatlan."
A covid derült égből villámcsapásként érkezett az életünkbe, teljesen új helyzetek elé állított minket, így mindannyian másképpen reagáltunk/reagálunk rá.
Jakupcsek Gabriella leírta, hogy ő hogyan élte meg, milyen gondolatok cikáztak át a fején a különböző élethelyzetek kapcsán, illetve, a környezete változásába, gondolkodásmódjába is bepillantást nyerünk.
Gabriella vállalja, hogy ő nem a home office-os utat választotta, hanem a nehezebbet, járvány alatt is bejárt dolgozni. A hozzá közel állók azonban másképp vélekedtek erről a kérdésről, így ez is újabbnál újabb élethelyzeteket teremtett.
Érdekes volt azt olvasni, hogy ő hogyan élte meg ezt az egész helyzetet. Ahány ember, nyilván annyiféle reakció és megküzdési stratégia alakult ki. Így a könyv olvasása közben arra is rájöttem, hogy mi, mármint Gabriella és én egymás ellentétei vagyunk. Adja magát, hogy ő egy extrovertált személyiség, míg én nagyon is introvertált vagyok. Engem feltöltött a karantén, neki mondhatni, hogy az agyára ment. Érdekes volt ezeket a különbségeket megfigyelni.
Ami a moziba, étterembe vagy szórakozni járást illeti, én könnyen el tudtam engedni viszont ebből a könyvből is kitűnt, hogy ez az emberek nagy részének felért azzal, hogy kihúzták a lábuk alól a talajt.
Nem csak a személyes élményeit ismerhetjük meg, hanem az ismerősei, környezete, de akár a vendégei által elmesélt eseteket is. Mind-mind különböző életút és történés.
Több nagy témát is el tudok különíteni, amelyről szó volt és amelyre rányomta a bélyegét a covid. Többek között ilyen a munka, a család, az online kapcsolattartás, home office, saját felelősségvállalás, illetve a különböző megküzdési stratégiák
A különböző témák egy-egy idézettel indultak és szinte majdnem mind a kedvenceim. Ezek számomra rengeteg pluszt adtak a könyvnek, sőt a világot érintő különböző járványokról, oltásokról, oltásellenességről és egyéb intézkedésekről is sok plusz információt kapunk, amelyeket én szivacsként ittam magamba és meglepődtem, hogy ezek a problémák szinte ugyanúgy fennálltak a régi korok járványainál is. Ezek nagyon hasznos és érdekes részek voltak.
Több gondolat is volt amire csak egyetértően hümmögni tudtam, főleg, amikor belegondoltam, hogy hány ember maradhat ölelés és puszi nélkül és van, akiknél ezt már sosem lehet bepótolni. Ráadásul mennyi új trauma és seb alakult ki, elmaradt búcsúzások, új félelmek, amelyekkel a jelenlegi generációknak meg kell küzdeniük.
Összességében érdekes volt más ember vagy emberek fejébe belelátni és más szemszögekből megélni a történteket. Mivel én más személyiség vagyok és az élettapasztalataim is mások, így csak annyit tudok mondani, hogy másképp gondolkozunk, viszont végig azon gondolkoztam, hogy milyen jó lesz ezt a könyvet is megmutatni a gyerekeimnek vagy unokáimnak, hogy milyen furcsa élethelyzeteket éltünk meg és ha nem hiszik el, hogy az emberek képesek voltak vérre menni egy tekercs vécépapírért, lesz hova nyúlnom alátámasztani a szavaim.
Értékelésem: 4 / 5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése