Kiadó: Jaffa
Megvásárolható: Jaffa
Oldalszám. 246
Fülszöveg:
"Vannak emberek, akiknek a története jóval azt megelőzően kezdődik, hogy megszületnének. Sándor története sem indul másként, mint sokaké a II. világháború idején. A szerelemben fogant kisfiút csupán egyszer tarthatta a kezében az édesapja, egyszer emelhette büszkén a magasba, mielőtt életét veszítette a fronton. A félárva fiú nemcsak az édesapját, de később az otthonát is elveszíti, és útra kel az édesanyjával és annak családjával egy új élet reményében.
Katalin két özvegyember házasságába érkezik első közös gyermekként, és él boldog, önfeledt gyerekkort a Kárpátok gerincén, Székelyföld határvonalán mindaddig, amíg a család elhagyni nem kényszerül az otthonát 1916 nyarán. A tizenegy éves kislány élete egyetlen éjszaka leforgása alatt megváltozik, és már sosem lesz a régi. Sorra veszíti el mindazt, ami egykor a biztonságot jelentette: az otthonát, az édesapját, az erdő hangját, a gyerekkorát.
Teréz születésekor hatalmas vihar vonul át a Kárpátok fölött, de mintha csak az égiek tudnák, hogy új élet érkezik, szétnyílnak a sötét felhők, utat engedve a csillagok fényének. A kislánynak és az édesanyjának szüksége is van minden erőre, jöjjön az az égből vagy bárhonnan. Teréz ott nő fel, ahol a fák őrt állnak a Kárpátok vonalán, azon a földön, amelyet soha elhagyni nem akar, amely mindent jelent neki, ahol úton – útfélen az ősei nyomára lel, még akkor is, ha születésekor ez a föld már egy másik országhoz tartozik. Talán éppen ezért ragaszkodik hozzá, mégis menni kényszerül, és az élet néhány nap alatt, egy vagon sötét mélyén megváltozik.
A sors ismétli önmagát.
Bauer Barbara új regényének főhőse három generáció sorsán keresztül jut el a szegénység, a talajvesztettség, a kilátástalanság mélységéből a gazdagság és a végtelen lehetőségek határtalanságáig. Feltár előttünk egy életutat, amely bárkié lehetne. De a történet egyetlen kisfiúé, aki látszólag éppen olyan, mint a többiek. De valamiben mégis más. Vajon mi a sikerének és a boldogságának a kulcsa?
Bauer Barbara hosszú éveken át volt légiutaskísérő, miközben kommunikácó és PR diplomát is szerzett. Dolgozott újságíróként és televíziós szerkesztő – műsorvezetőként is. 2012 – ben jelent meg első regénye, a Légikisasszonyok, majd a sorozat további kötetei: A Két út között és a Magánutak. A Vakrepülés és az Elsuttogom százszor után megírta nagy sikerű történelmi regényeit, A leggazdagabb árvát, a Porlik, mint a sziklát, Az élet hangját, a Még látlak odafennt, a Kétszáz éves szerelmet és Az aranyműves fiát."
Bauer Barbara úgy bánik a szavakkal, mint senki más. A helyszínek, a hangulatok mind-mind megelevenednek előttem és még mindig ámulok, hogy lehet ennyi csodaszép szóvirággal leírni a tájakat.
A messziről jött fiúban ismét a paraszti világban találtam magam és meg kell mondanom ez a kedvencem. Annyira átérződik a vidék hangulata, az emberek életmódja, a szokásaik, az életmódjuk, hogy engem minden egyes alkalommal elvarázsol.
Több idősíkban mozog a történet, Sándor a kisfiú és az ősei történetét is megismerhetjük. Talán a legembertelenebb időszakokat követhetjük végig, elképesztő, hogy miken mentek keresztül a családok a háború és azt azt követő intézkedések hatására. Azonban talán pont ezért volt a legjobban érezhető, hogy melyek az igazi értékek az életben és a szereplőknek is csak az számított, hogy együtt legyenek.
Sándor fantasztikus karakter. Egyből magával ragadott a kisfiús bája és a csibészsége, sőt, tőle írtam ki a legtöbb bölcsességet, elképesztő milyen világlátással rendelkezett. Már kíváncsian vártam, hogy mit fog kihozni az elétárulkozó lehetőségkeből és a csibészségein is nagyon jól szórakoztam.
Mindemellett roppant érdekes volt végigkövetni egy család sorsát különböző generációk szemszögén keresztül. Engem mélyen megérintett, hogy ebbe beleláthattam és végigkísérhettem a családtagokat a különböző élethelyzeteken. Mindig szívesen olvasok a régmúlt korok életmódjáról és történéseiről, Bauer Barbarának pedig varázslatos adottsága van, hogy ilyen élethűen elém tudja vetíteni az eseményeket.
A regény a háború legembertelenebb eseményeiről szól, mégis a szeretet, összetartás és a családi kötelékek fontossága legyőzött mindent. Ismét csodálatos hangulatú regény született. Ráadásul az egész könyv üzenete is nagyon megfogott Sándoron keresztül. Végig hű volt önmagához, vállalta önmagát és a gondolatait, ez pedig nagyon megfogott.
"Amiben jó vagy, abban igyekezz a legjobb lenni, és boldog ember leszel."
Köszönöm a Jaffa Kiadónak a lehetőséget!
Értékelésem: 5 / 5
Kedvenc idézetek:
És légy csak makacs, tudd, hogy mi jó neked, és amit a szíved diktál, azzal tévútra nem mehetsz.
– Attól nem leszek sem okosabb, sem ostobább, hogy ő minek tart engem. Az legyen az ő dolga.
… a rendszer sosem szerette azt, ami más, mint amit ő jónak lát. Ami felett nincsen hatalmuk.
… az emberek keresnek maguknak csámcsognivalót. Máskülönben még észrevennék a saját hibáikat.
Aquila non captat muscas (A sas nem kapkod legyek után)
Amiben jó vagy,
abban igyekezz a legjobb lenni,
és boldog ember leszel!
(D.S.)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése